A Biblia a magyar képzőművészetben
Az első két látomássorozat
A Jelenések könyvének első két látomássorozata sok párhuzamot mutat. A szerkesztési elv ugyanaz, mint a dánieli első két próféciasorozat esetében. Az elsőt erősíti meg és bővíti ki a második. Mert mi is az első, a két levélről szóló sorozat tárgya? Jézus hét levelet intéz hét kis-ázsiai közösségének, ezek azonban egyúttal előrevetítik a kereszténység jövőjének hét korszakát, a Megváltó első és második eljövetele között. A levelek dicsérnek, feddnek, felszólítanak, ígéreteket közvetítenek – együttesen az illető közösség és korszak jellemzését nyújtják. Az első látomássorozat előtti bevezető látomást dolgozza föl Ámos Imre első rajza. Jézus hét gyertyatartó között jár-kel, jobb kezében hét csillag, a szájából kétélű éles kard jön ki. Előtérben jobbra az idős János apostol, aki Pátmosz szigetén e látomásban részesül. A gyertyatartó a keresztény közösségek jelképe (Jel 1:20, Mt 5:14–16), azoké, melyek „a világ világosságai”. Náluk van az igaz Isten- és életismeret, ezt kell közvetíteniük a világnak. Jézus mennybemenetele után is ilyen közel van hozzájuk, a jobb tenyerén lévő hét csillag a gyülekezetek lelki vezetőit jelképezik (azonosítása Jel 1:20, Fil 2:15, Dn 12:13). Feltűnő, hogy a kétélű éles kard nem Jézus kezében van, hanem szájából jön ki. Azért, mert ez a jelkép az Ige, a Biblia jelképe (Eféz 6:17, Zsid 4:12, Mt 10:34). Jézus nem személyesen jelenik meg ezen a földön a két eljövetele közötti időben, hanem az Igét hűségesen képviselők által fejti ki hatását. Ígéretét máshol is így mondta ki: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.” (Mt 28:18/b–20) A hetedik levél elhangzása után gyorsan „változik a kép”, más bemutatás más bevezető látomása jelenik meg. Mennyei jelenet tárul elénk. Isten királyi trónusán ül, körülötte angyalok, az emberiség előörseként huszonnégy vén, s elhangzik a kérdés: Ki méltó ránézni vagy kinyitni a hét pecséttel lezárt könyvet? Ki tudja, merre, hová visz az emberiség útja? Ki tudja, mi értelme van az egész létezésnek? (Gauguin tette fel ilyen egyértelműen a kérdést nevezetes festményén: „Honnan jöttünk, hol vagyunk, hova megyünk?”.)
Senki nem volt méltó a hétpecsétes könyv felnyitására. János apostol sírva görbedt össze, mikor azonban szózat hangzott fel: „Ne sírj, mert győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán...” (Jel 5:5/a) – az apostol felpillantott, de nem oroszlánt látott, hanem egy megöletett bárányt. Ez a jelképütköztetés (oroszlán-bárány) az Istentől elismert győzelem titkát fejezte ki. Istennél az az oroszlán, aki a bárány. Nem erővel, hatalommal, hanem szeretettel, az igazsághoz való ragaszkodással lehet győzni. Jézus is azokat vallja követőinek, akik így győznek. Ehhez a példát Ő adta, maradéktalanul. Isten báránya a Golgotán vívta ki a győzelmet. A látszólagos veresége oroszlán erejével felérő erkölcsi győzelmet hozott.
Miről fog szólni akkor a második látomássorozat? Arról, hogy a történelemben azok voltak Jézus igaz követői, akik így vívták ki a győzelmet. Nem erővel, hatalommal, hanem Isten Lelke segítségével. Az üldözöttek, a máglyára hurcoltak, akik kitartottak hitükben, mind a mai napig ilyenek Jézus igaz képviselői. A hétpecsétes könyv egyes pecsétjeinek felnyitása az utóbbi 2000 év kereszténységének leggyorsabb, legszemléletesebb bemutatása. A fehér lovas az őskereszténység jelképe, tisztaságával, gyors előrehaladásával, győzelmeivel (párhuzamos a hét levél közül az első, Efézusi levéllel). A tűzvörös lovas az üldözések szintén győzelmes egyházát jelképezi (mint a Szmirnai levél). A fekete és a halottsárga lovasok (Pergamum és Tiatira) idején következett be a romlás, amikor a kereszténység nagy része az igazság hatalmát felcserélte a hatalom igazságával. A politikai erőkkel való szövetségkötés Nagy Constantinus idejében ment végbe, ennek gyászos következményeit máig nyögi az eltorzult kereszténység, egyáltalán a kereszténység egésze, de az egész világ is.
|
