A Biblia a magyar képzőművészetbenA hét trombitaszóA harmadik látomássorozat az eltorzulásra adott isteni választ tárja elénk. A IV. századból két részre szakadt kereszténység hatalmi fele egy idő után mindent megengedett magának. Az üldözöttből üldöző egyház lett: a magát kereszténynek valló üldözte a keresztényt vagy magát kereszténynek vallót. E folyamat kezdetén engedte meg Isten azokat a csapásokat, amelyekről a trombitaszó-látomás beszél. Az 1–4. és az 5–6. trombita megfúvásával kapcsolatos jövendölések a népvándorlás (V. sz.) és az iszlám történetét (VII–XIX. sz.) érintik. Itt annyit jegyzünk meg, hogy a hétpecsétes könyv felnyitása és a trombitaszó-látomásban a 6. és a 7. pecsét és trombitaszó között – a levelekhez képest új fejleményként – közbeékelt látomásokkal találkozunk, melyek a Jézus második eljövetele előtti két döntő eseményre utalnak.
Az egyik: az Ámos Imre V. rajzán megjelenített elpecsételés. A jelkép jelentése: oltalom alá helyezés. Mielőtt a hét utolsó csapás bekövetkezne – az emberiség bűnei következményeinek visszatartás helyetti elengedése Istentől –, a végső nagy evangéliumhirdetést elfogadó igaz emberek védelem alá helyeztetnek (ezt jelképezi az angyal jobb kezében lévő pecsét Ámos Imre rajzán). A másik: Ámos Imre VI. rajzán Jézus Krisztus mint „erős angyal” esküje a jobb kezében tartott megnyílt könyvecskére, hogy „több idő nincsen” (Jel 10:6 – helyesbített fordításban). A végidő egyháza olyan mozgalomból fog megszületni, mely előtt a Biblia egyetlen bepecsételt, bezárt könyve megnyílik, ez pedig Dániel könyve, annak is a 8. fejezetében jelzett leghosszabb idői próféciája, a 2300 évről szóló jövendölés.
Dániel és Jelenések könyve feltárja előttünk a jövőt. Az Ámos Imre-sorozat VIII. darabja már az Apokalipszis 12. fejezetéhez kalauzol: „És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, aki a napba volt felöltözve, és lábai alatt volt a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona. Aki terhes volt, és akart szülni, kiáltott és kínlódott a szülésben. Láttatott más jel is az égben, és íme volt egy nagy veres sárkány, akinek hét feje volt és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona. És a farka után vonszolta az ég csillagainak harmadrészét, és a földre vetette azokat, és állt az a sárkány a szülő asszony elé, hogy mikor szül, annak fiát megegye. És szült fiúmagzatot, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet, és ragadtatott annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez. Az asszony pedig elfutott a pusztába, ahol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig.” (Jel 12:1–6) Kezdetét veszi a negyedik látomássorozat, egyben a Bibliának is legutolsó profetikus összefoglalása az emberi történelem drámai végkifejletéről, melynek tragédiáját egyedül Jézus Krisztus második eljövetele hiúsítja meg.
|
