Névmutató - A Biblia a magyar képzőművészetben

Ámos Imre

A híres „kállói vásárok” színhelyén, a nagykállói piac melletti szegényes zsidónegyedben látta meg a napvilágot. Édesapját ötéves korában veszítette el, a tanító és Talmud-magyarázó nagyapai házban nőtt fel, ahol a kabbala és a haszidizmus légkörében nevelkedett, de a szélesebb látókörre törekvő nagyapától Jézust és a Jelenések könyvét is, melyről rajzsorozatát közöljük, megismerhette. 1926–1929 között Budapesten dolgozott, majd 1929–1935-ig Rudnay Gyula-tanítvány volt a Képzőművészeti Főiskolán. 1935-ben Anna Margittal, feleségével az Ernst Múzeumban állított ki. „Magyar Chagall”-nak is nevezik szürrealizmusba nyúló festményei miatt (Chagall-lal egyébként 1937-ben Párizsban személyesen is találkozott). Szentendrén is dolgozott mint a KÚT tagja. Munkaszolgálatos éveiből megrázó alkotásai maradtak ránk, akárcsak Radnóti Miklósnak. Halála és eltemetése pontos helyét, idejét nem tudjuk. Emlékkiállítása 1958-ban volt a Magyar Nemzeti Galériában. – Bordácsné Haulisch L.: Á. I. (Az emlékkiállítás katalógusa); Á. I. naplója, Magvető Almanach, 1964; Péter Imre: Az apokalipszis Ámos művészetében, Művészet, 1969/7., 13. o.; Passuth Krisztina: Ámos Imre szimbólumrendszere, Ars Hungarica, 1975/1., 65–89. o; Petényi Katalin: Ámos Imre apokalipszis-sorozata, Ars Hungarica, 1977/2., 267–277. o.; Petényi Katalin: Á. I., Corvina Kiadó, 1982. 340 o., bőséges irodalomjegyzékkel és 233 tételes katalógussal, Napló, versek, vázlatkönyvek, levelezőlapok, Múlt és Jövő kiadó, 2003.

Alkotásai a következő fejezetekben láthatóak:

Az első két látomássorozat
A hét trombitaszó
A végkifejlet