A Biblia a magyar képzőművészetbenAz Apokalipszis
Az apostoli nemzedék az I. század második harmadában a sírba szállt. Istvánt, Jakabot kivégezték – erről az Apostolok cselekedetei is beszámol –, Péter és Pál Rómában halt mártírhalált jó húsz évvel később, 67-ben. Aki fiatalabb volt mindnyájuknál, s Jézus ígérete (Jn 21:22–23) szerint értesülnie kellett a második eljöveteléig elhúzódó eseményekről – az az idős János apostol volt. A Jelenések könyve szerint János magától Jézus Krisztustól kapta az Apokalipszis (rejtett dolgok feltárása) látomásait – Domitianus császár Pátmosz szigetére való száműzetése idején, vagyis 95–96-ban. A 22 fejezetből álló könyv világosan elkülöníthető 4 fő részre oszlik. Az 1. részben (1–3. fej.) Jézus a második eljöveteléig egymás után következő hét gyülekezetének üzen levelek formájában. Dicséri, feddi, felszólításokkal látja el hozzá ragaszkodó közösségeit. A 2. rész (4–8:1) a hétpecsétes könyv feltörésével az elmúlt kétezer év történelmének rejtett küzdelmeibe világít be. A jó és a rossz erőinek küzdelmében Ő és Sátán egymás ellen vívott harcának egyes szakaszait részletezi. A 3. részben (8:2–11. fej.) a hét trombitaszó látomásában az európai történelemre zúduló csapások sorozatából a népvándorlás és az iszlám terjeszkedésének okaira, gyors vagy éppen nagyon is elhúzódó csapásaira tereli a figyelmet. A 4. részben (12–20. fej.) az emberi történelem záróakkordjának minden előzőt betetőző heves összecsapásaira derül fény, a világhatalommá nőtt Amerikai Egyesült Államok és a középkori hatalmát újra visszaszerző Róma szövetségével. Zichy Mihály 1871-es Krisztus a pápa előtt az egész Apokalipszisen végigvonuló jövendölésláncolatnak mesteri összefoglalása.
A kép jobb oldalának sötétebb tónusaiból a pápa bontakozik ki (IX. Pius arcvonásait azonosíthatjuk Zichy ábrázolásán, róla később még lesz szó), hordszéken cipelik az egyházfőt, a hordszék sziklaalapja azonban megtörik és leszakad róla, úgy, hogy két darabját Krisztus lába előtt azonosíthatjuk. Krisztusnak a kép közepén való megjelenésére a pápát hordozók és kísérők hada teljesen megzavarodik, egyrészt rettenetes rémület vesz erőt rajtuk, továbbra is fogva a pápai hordszéket, másrészt kereket oldva a szélrózsa minden irányába. Kezükből kiesik a Madonna-szobor éppúgy, mint más ereklyék, a kép közepének legalsó részén egy könyv is a lépcsősor aljára zuhan, feltehetőleg egy kevéssé olvasott, vagy alig figyelemre méltatott Biblia ez. Miközben a kuriális siserahad hanyatt-homlok menekül, a pápa előrehajolva, tágranyílt szemekkel, fején hordozva a hatalmas tiarát, Jézusra mered. Megjelenésében a félelem, a megdöbbenés, a felháborodás és a méltatlankodás egymástól elütő érzelmei összegződnek. A katolikus neveltetésű és a pravoszláviát ugyanúgy megismerő Zichy ekkor, az 1870-es években fog bele a modern társadalmakat és a régi világból megörökölt középkori egyházat bíráló műveibe, művészileg Kaulbach német mester hatására. A kép középterében, a hatalmas világosság övezte részben Jézus Krisztus áll, a maga egyszerű megjelenítésében és megjelenésében. Jobb keze felől pontosan azonosítható egy zsidó rabbi, egy evangélikus és református lelkész, valamint egy ortodox pap. Jézus velük együtt nyugtatja kezét, mintegy közös letéteményre támaszkodva. Bal keze felől egy mongol, egy kínai és egy indián ember áll, a kinyilatkoztatást nem ismerő világ küldötteiként, de ugyanolyan közel Jézus Krisztushoz, mint a kinyilatkoztatott Bibliát közös forrásnak tekintő zsidó, protestáns és görögkeleti egyházak képviselői. Zichy üzenete félreérthetetlen: a Bibliára névlegesen hivatkozó, ám annak tanításait megcsúfoló hatalmi kereszténységnél messzebb semmi sem áll Jézus Krisztustól, még a pogány világ sem. A bal oldali személyek hátterében ugyanolyan tömeg figyelhető meg, de tucatnyi alaknál nem számosabb mennyiségben, mint a jobb oldali menekülő római kuriális had. Ám ennek a bal oldali csoportnak a magatartása egészen más. Fejüket fölfelé vagy előrenyújtva figyelnek, az ő életükben most jött el a tisztázás ideje, most ütött annak az órája, hogy Krisztus tanításait és a Krisztus nevét valló, ám hozzá méltatlan tanításokat és gyakorlatot megkülönböztessék.
Az ábrázolást szemlélve az az érzésünk, hogy Zichy a maga korában egy nagyszerű álmot festett meg, a felvilágosodás előző századától megörökölt reménységet, melyet egyébként Vörösmarty Mihály foglalt halhatatlanul versbe A Guttenberg-albumba című ódájában: „Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával...” Ez az álom azonban a bibliai próféciák világában a legnagyobb jövőt érintő kijelentés, melyet Máté evangéliuma 24. fejezetének 14. verse örökített meg Jézus Krisztus nagy apokaliptikus beszédének egyik részeként: „Az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég.” Mintha a Földön másodszor megjelenő Krisztust vetítené elő Zichy bemutatása, igazságot és végső megoldást kínálva a folytonosan becsapott és agyongyötört emberiség számára.
|
