Névmutató - A Biblia a magyar képzőművészetben

Madarász Viktor

Az egyik legeredetibb, legnagyobb tehetsége a magyar festészetnek. Küldetéses művész, aki vallotta: „a festő csak akkor fessen, ha emberi, társadalmi mondanivalója van”. Több mint húsz évig le is tette az ecsetet (1880–1903), atyai örökségében üzleti vállalkozásba fogott, melyben azonban teljesen tönkrement, Budapest főváros mentette meg: 1903-ban műteremlakást biztosított számára. Mint régi Habsburg-ellenes, kurucérzelmű család sarja – rokona 1848 erőskezű belügyminiszterének, Madarász Lászlónak –, az 1848–49-es szabadságharcban aktívan részt vett, s az ízig-vérig nemes hazaszeretetéről ismert festő Petőfi, Kossuth mellett Rákóczi és G. Washington portréinak maradandó alkotója. Jogi pályára készült, közben Pósa Gusztávnál tanult festeni Pécsett, majd Waldmüllernél Bécsben (ahogy előtte Zichy is). 1856–70 között ő volt az első magyar festő, aki Párizsba költözött, ott nyert aranyérmet a Szalonban a Hunyadi László siratása (1859) című történeti olajfestményével, amely a művészi redukcionizmus kimagasló példája. Hazatérve támadások is érték, vagyoni-családi okok miatt is mással kellett foglalkoznia. Családtagjairól, különösképpen feleségéről készült bensőséges képei (1871; Madarász Endre, 1873; Madarász Pali, 1905 k.; Madarász Lenke, 1905 k.; Madarász Adeline, 1907 k.), valamint önarcképei is jelentősek (1863, 1910). Három Krisztus-ábrázolása (az Utolsó vacsora a magyarbólyi evangélikus templomból, Krisztus az Olajfák hegyén című alkotása, amit Eugénia, francia császárné vásárolt meg, valamint az általunk is közölt Kolajev históriája) ritka kivétel a magyar történeti témák közt (Zách Felicián, 1859; Zrínyi Ilona Munkács várában, 1859; Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben, 1864; Dózsa György, 1867; Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér, 1858; Dózsa népe, 1868; Dobozi, 1868; Podjebrád cseh király bemutatja Mátyásnak Vitéz Jánost, a magyar küldöttséggel, 1873; Bethlen Gábor tudósai körében, 1870; Ónodi országgyűlés, 1879). Portréi: Eötvös József, 1873; Izsó Miklós, 1873 k.; Kossuth Lajos, 1877 és A hontalan címmel 1877, valamint a Három halottból, 1903; Petőfi halála, 1875 és (Lidérc címmel) 1907, a Három halottból, 1903; Petőfi a lovon (Feltámadás), 1913. – 1883-ban meghalt szeretett első felesége, a francia származású Adeline Grosjean, újraházasodása után öt gyermekről kellett gondoskodnia. Adeline lánya festő lett, emléküket ma a Rákospalotai Múzeum őrzi. – Lyka Károly: M. V. élete és művei, Pantheon, Bp., é. n. [1922]; Radocsay Dénes: M. V., Bp., 1941.; Székely Zoltán: M. V., Képzőművészeti Alap, Bp., 1954.; Tájak, korok, múzeumok könyvtára, 723.

Alkotásai a következő fejezetekben láthatóak:

Az utolsó vacsora
Pál megtérése