A Biblia a magyar képzőművészetbenAz utolsó vacsoraA bevonulástéma folytatása: a kufárok kiűzése a templomból, viták a templom udvarában (az adógaras-jelenettel), Jézus jajmondásai a vallási vezetőkre, a nagy apokaliptikus beszéd, majd végezetül az utolsó vacsora. Ezek közül képzőművészeti téma az első és az utolsó. Az európai feldolgozástörténetben ezek ábrázolása gyakori.
Az utolsó vacsora mint festészeti téma Leonardo da Vinci több mint ötszáz éves, Milánóban őrzött freskója alapján az egyik leghíresebb bibliai témává lett az európai kultúrtörténetben. Leonardo az előző évtizedek alkotásait megkoronázva, hármas csoportokba rendezte el a tizenkét tanítványt, így adva összefogottságot és drámai jelleget a jelenetnek. Egyetlen tévesztés azonban az ő ábrázolásán is kimutatható: Júdást nem közvetlenül Krisztus mellett ábrázolta, ahogy ezt az evangélisták följegyzik, hanem János és Péter között, igaz, nagyon nagy művészi erővel mutatva meg – a jobb kezében a harminc ezüstpénzt tartalmazó pénzes zacskót markolva, Jézustól szinte visszahőkölve – megkeményedett szívének állapotát. Jézus mellett a legközvetlenebb közelségben János apostol és Júdás ült, az első mint szeretett tanítvány, a második mint a tanítványi közösség pénztárosa, és egyben a legnagyobb tekintélynek örvendő értelmiségi tagja a tizenegy egyszerű ember (halász, földműves, vámszedő) között.
Nálunk az itáliai művészethez hasonló nagy alkotások sem a régmúltban, sem a közelmúltban nem születtek. Madarász Viktornak Magyarbolyban őrzött festménye ritka kivétel elsőrangú mestereink alkotásai között. S hogy Kernstok Károlyt és Derkovits Gyulát idézzük az 1920-as évekből – nos, ezek az alkotások inkább az első világháborút követő fojtó évek hangulatára jellemzők, valamint az ekkor megizmosodó munkás- és szociáldemokrata mozgalmakra, amelyek Jézust szerették volna mint forradalmár Messiást ábrázolni, a pártaktivisták karéjában. A XX. század feltűnő jellegzetessége ez: Jézust szinte egy-két évtizedenként próbálták kisajátítani a maguk eszméi számára a gyorsan változó pártalakulatok és hatalmi csoportosulások. Franciaországtól Németországon keresztül Dél- és Közép-Amerikáig hullámoztak végig ezek a törekvések a század legelejétől az 1970-es évekig. Az utolsó vacsora valójában nem azért volt utolsó, mert Jézus nem költött el több estebédet tanítványaival földi tartózkodása során (az emmauszi vacsora vagy a Galileai-tengernél megtörtént étkezés ennek a Biblián belül is ellentmond). Az utolsó vacsora azért minősül utolsónak, mert lezárta az Ószövetségben elrendelt páskaünneplés sorát. Az utolsó páskavacsora volt tehát ez, hiszen nem az egyiptomi szabadulásra kell Jézus áldozata után emlékezni, hanem az annál jóval hatalmasabb, és minden embernek a bűnből való kivonulását elősegítő áldozatra, a Golgota szenvedőjének cselekedetére. A kovásztalan kenyérrel és az erjedetlen musttal Jézus örökre szóló jelképes ételeket adott át tanítványainak: Benne nem volt a bűnnek semmiféle kovásza vagy erjedése, neki nem kellett volna meghalnia, ezért is adhatta életét minden ember bűnterhének kiváltásaként.
|
