A Biblia a magyar képzőművészetben

Bevonulás Jeruzsálembe

Szúdy Nándor: Bevonulás Jeruzsálembe, 1957, ceruza, papír, 138,5x117,5 cm, Budapest, Pozsonyi úti református templom

Jézustól távol állt mindenfajta harsány ünneplés, tömegeket összecsődítő bámész látványosságkeltés. Többször is megparancsolta szolgálata során: ne keltsék fel kivált a főpapok irigységét és rosszindulatát azzal, hogy csodáinak hírét szájról szájra adják.

Akkor miért engedte meg, sőt szinte rendezte meg jeruzsálemi bevonulását szamárcsikón, miért fogadta a nép hozsannázását, és utasította el az őt mindezért megrovó vallási vezetők panaszát: „Sohasem olvastátok-e: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?” (Mt 21:16/b)

Igaz, hogy Jézus rangrejtve folytatta mintegy három és fél évnyi szolgálatát. Igaz, hogy tekintettel volt Izráel vezetőire is, és csak szolgálatának legvégén leplezte le őket kemény szavakkal (Mt 23. fej.). Azt azonban nemhogy meggátolni, de közhírré tenni akarta, hogy az emberiség várva várt Messiása megérkezett. És mindenekfelett nem azért jött, hogy „néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és adja életét”, és hogy „megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett” (Lk 19:10). Mindenkinek tudomást kellett erről szereznie. Mindenkinek – egykor és most – tudnia kell az áldozatról, a golgotai keresztről. Hiszen Jézus azért hagyta ott a sok reménnyel kecsegtető galileai szolgálatot, és „eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy” (Lk 9:51). Őneki áldozata „órájáért” kellett a fővárosba mennie, ahogy e világra is eljönnie.

Szántó Piroska: Jézus bevonul Jeruzsálembe, 1975–77, színes krétarajz, 64,5x45,5 cm, Esztergom, Keresztény Múzeum

Szúdy Nándor, Szántó Piroska, Borsos Miklós ábrázolásai a beállítással, a színekkel megfelelő at­moszférát teremtenek. Az irodalomtörténetben Ler­montov, Chesterton, nálunk Ady, Juhász Gyula s főleg Toldalagi Pál ragadta meg e történet lelkét alábbi – Emlékezz vissza című – rövid versében:

Minden egyébre gondolnak, de rá nem.
Szamárháton, kezében pálmaággal
a városba ment. Nagy vagy, Jeruzsálem.
Virágokkal behintett úttal várták
és látta az emberek sokaságát,
örömkiáltásokat hallott, gyászos,
kérő szavakat, miket meghatároz
a gyógyíthatatlan és nagy betegség,
megérintették ruháját, a testét,
ez volt a diadalmenet, az ünnep,
a teljesség. Ezek mind tovatűntek
és nemsokára keresztre feszítve
kiszenvedett, a sebeit tekintsd te,
emlékezz vissza szavaira, aztán
legyen szívedben csak tiszta maradvány.

Borsos Miklós: Bevonulás Jeruzsálembe, 1981, lavírozott tusrajz, magántulajdon