Névmutató - A Biblia a magyar képzőművészetben

Csók István

A nagybányai iskola nemzedékéből – bár nem egészen közülük – való, jóllehet Hollósy Simon gyakorolt rá nagy befolyást. Jómódú molnár szülei jóvoltából 1882–85 között a Mintarajziskolát látogatta, Székely Bertalan és Lotz Károly tanították. 1886–87-ben Münchenben (Festőakadémia), 1888–89-ben Párizsban (Julian Akadémia) képezte magát, ez utóbbi helyen még egyszer huzamosabb ideig tartózkodott (1903–10). A plein air festészetből kiinduló akt- és erotikus festészet sok stílust váltó hedonizmusával kacérkodott jó néhány évtizedig, egészen a szadizmusig feszítve húrjait (Báthory Erzsébet, 1895, elpusztult), a naturalista életöröm polgári hirdetőjeként. Legárulkodóbb műve a Krisztus és Vénusz, melyet más képeihez, többek között a Krisztus és a bűnös asszonyhoz hasonlóan maga semmisített meg (fennmaradt fotóját közöljük). Legegyenletesebbek kislányáról, Züzüről készített festményei. A Tolna megyei, szülőföldje környéki sokác asszonyok világában (Alvó sokác nő, 1907, Sokác temető, 1929), valamint az Árvák (1891) mértani tökéletességbe veszített szomorúságában jut el – ritkán – a tragikumba, egyébként művészete egészen pályája végéig a technika bűvöletében és a természetimádatban oldódik fel. Az 1890-ben Münchenben festett Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre (más néven Úrvacsora) című művével a párizsi Szalonban aranyérmet szerzett. Vágyva vágyott az elismerésre és a kitüntetésekre, melyekből 1945 után jutott ki neki a legbőségesebben, kétszeri Kossuth-díjával az élen. A polgári jólét (Felesége arcképe, 1903 k., Népszínház utca, 1910), a nagyváros, Budapest első festője. Meghatározó képei: Műteremsarok, 1904., Szénagyűjtők, 1890, Wlassics Tibor arcképe, 1911, Keresztapa reggelije, 1932. Önéletírását Emlékezéseim (Bp., 1945) címmel jelentette meg. – Lázár Béla: Cs. I., Bp., 1921., Farkas Zoltán. Cs. I., Bp., 1957., Székely András: Cs. I., Bp., 1977.

Alkotásai a következő fejezetekben láthatóak:

Támár és Amnon
Az úrvacsora
Krisztus vagy Vénusz