A Biblia a magyar képzőművészetben
Győzelem az amálekitákon
Mózes Ábrahámnak nemcsak testi, hanem lelki leszármazottjaként a hit bajnoka – „erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant” (Zsid 11:27, V. Móz 34:7) –, kiváló költő – a 90. zsoltár és búcsúénekének (V. Móz 32. fej.) szerzője –, kiváló író, a világirodalom egyik legnagyobb hatású elbeszélője és gondolatközlője – öt könyve mellett Jób könyvének is a szerzője –, továbbá nagyszerű államszervező, államférfi is volt. Isten általa vitte végbe egy közel 3 milliós népnek Egyiptomból való kiszabadítását, negyven évig, nyolcvanéves kora után volt vezetője ennek a sokat elégedetlenkedő és lázongó népnek a sivatagi („pusztai”) vándorlás során. Rettenthetetlen bátorságra volt szüksége a fáraó előtti ismételt megjelenésekor bátyjával, Áronnal együtt, az egyiptomi tíz csapás idején, mélységes hitre a Vörös- (Nádas-) tenger szétválásakor, a nélkülözés három hónapja idején, mígnem a Sínai-hegyhez érkeztek, ahol Mózes a Tízparancsolat kőtábláit átvehette az Úrtól. A kivonulás kezdeti időszakának egyik eredménye volt az amálekitákon aratott győzelem, mely az imaküzdelem Mózesét mutatja be – máig szóló érvénnyel. A győzelmes élet titka: az imában küzdeni tudás. Ebben erősödik meg az ember, feladatai, megpróbáltatásai közepett – jó előre. Az ima a belső megosztottság legyőzője, hogy azután akaratunk teljességével Isten akarata mellé tudjunk állni. Mózes egyik győzelmét látványos módon is az ima szerezte. (Az ima mindemellett a legkevésbé látványos cselekedet, a fa lombkoronája elbűvölő, törzse sudár – mindez a láthatatlan gyökérzetnek köszönhető: és ez az ima.) Az amálekitákkal vívott harcban az imára fölemelt mózesi kéz – Árontól és Húrtól megtámogatva – eredményezte a Józsué vezette zsidó sereg győzelmét, amelyet a bibliai elbeszélés így ad vissza:
„Eljött pedig Amálek, és hadakozott Izráel ellen Refidimben. És mondta Mózes Józsuénak: Válassz nékünk férfiakat, és menj el, ütközzél meg Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok, és az Isten pálcája kezemben lesz. És úgy cselekedett Józsué, amint mondta néki Mózes, megütközött Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a halom tetejére. És amikor Mózes felemelte kezét, Izráel győzött, amikor pedig leeresztette kezét, Amálek győzött. Mikor azért Mózes kezei elnehezednek, követ hoztak, és alája tették, hogy arra üljön, Áron pedig és Húr tartották az ő kezeit, egy felől az egyik, más felől a másik, és felemelve maradtak kezei a nap lementéig. Józsué pedig leverte Amáleket és az ő népét fegyver élivel. És mondta az Úr Mózesnek: Írd meg ezt emlékezetül könyvbe...” (II. Móz 17:8–14/a) Fényes Adolf 1915-ös olajfestményén a több síkon is folyó küzdelem a stilizált domb tetején ülő Mózes két karját megtámasztó két harcostársa lankadatlanságának köszönhető. Különös ábrázolás ez, a reneszánszra emlékeztető század eleji expresszionizmus vagy redukcionizmus jegyében. Fényes Adolf több tucatnyi bibliai ábrázolása ismeretlen vagy kallódik. A kecskeméti rabbi gyermeke a szegény sorsúak ábrázolásából kiindulva 1913-ban, még az I. világháború előtt ismerkedett meg a Bibliával, s mind az ó-, mind az újszövetségi részének komoly olvasójává vált. A világháborúba belesodródott Magyarországért való aggodalom is rávetül a képre, amint Babits 1914-es Miatyánkja mondja: Előtted uram, a hon java,
|
