A Biblia a magyar képzőművészetbenMózes életeJózsef története i. e. 1700–1590 között játszódik, éppen a hikszosz-uralom idején, amely – mint a török megszállás nálunk – Egyiptom történetében 150 évig tartott (1730–1580). Jákób hetvenegy férfiből álló nemzetségét József segítségével még a hikszoszok telepítették be i. e. 1661-ben. Miután József meghalt, a hikszoszokat kiűzték, az újra trónra lépő egyiptomi fáraók csakhamar ellenségnek tartották az egykori ellenség által Gósen földjére betelepített pásztornépet, a zsidókat. A fáraók egyre nyomorgatták őket, majd amikor ezt is kevésnek találták, népirtó rendeletet hoztak: a születendő fiúgyermekek elpusztítását parancsolták meg.
E korban élt Mózes (1525–1405). Hívő szülei lévén, a fáraó parancsát sajátos módon hajtották végre: a Nílusba vetették harmadik gyermeküket, de nádfonatú kosárba helyezve, szurokkal és gyantával kikenve az alját. Amikor a fáraó leánya arra sétált, megtetszett neki a gyermek, pártfogásába vette, s tizenkét éves kora után a királyi udvarba hivatta, ahol „megtaníttatott az egyiptomiak minden bölcsességére” (Ap csel 7:22). A komoly műveltséget szerző ifjú azonban negyvenévesen gyilkosságba keveredett, nem tudván uralkodni lobbanékony, sértődékeny természetén. Amikor Gósen földjén meglátta, hogy milyen kegyetlenséggel bánnak az egyiptomi rabszolga-felügyelők a megalázott zsidó néppel, felindulásában leütötte egyikőjüket. A Midián földjére menekülő Mózesnek itt, a Sínai-félszigeti kényszerű száműzetésében – a fáraó hívei halálra keresték – kellett megtanulnia a türelmet, az alázat leckéit. Másfél ezer évvel ezután hangzik majd el a Mózes korában is érvényes szabály: „Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelketeknek.” (Mt 11:29) A még ennél is későbbi hamleti kérdés – Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri – megoldására jó példa Mózes ezutáni élete. Ez a hirtelen haragú ember olyan „szelíd lett, minden embernél inkább, akik e föld színén vannak” (IV. Móz 12:3). Lehetséges a győzelem az emberi természet felett. Elérhető és el is érendő cél ez mindenki számára. A magyar képzőművészetben kevés ábrázolás létezik Mózes egy-egy tettéről, élethelyzetéről. Azonban annál inkább vannak összefoglaló jellegű, egyalakos Mózes-ábrázolások. Ezek közé tartoznak Kass János, Szalay Lajos grafikái. Kass János fekete alaptónusú Mózese a két szín – a fekete és a fehér – egymás ellen küzdő jellegében érzékelteti a mózesi életsorsot, melyben az emberi természet rút sötétségén végül is győzelmet arat a megtéréssel a világosság felé forduló életesemény. Egyiptomtól Mózes nem kaphatta ezt. Egyedül egyvalakitől nyerte, Pál apostol ki is mondja: „Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a fáraó leánya fiának mondják, inkább választva az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét. Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartva Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.” (Zsid 11:24–26) Krisztus előtt másfél évezreddel krisztusi lelkületet nyert a lélek által. Így tesz erről bizonyságot a Zsoltárok könyvébe bekerült imádságában: „Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! Minekelőtte hegyek lettek, föld és világ formáltatott, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten... Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Térj vissza, Uram! Meddig késel? És könyörülj a te szolgáidon. Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vigadjunk minden mi időnkben. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, amelyekben gonoszt láttunk. Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mirajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!” (Zsolt 90:1–2, 12–17)
|
