Névmutató - A Biblia a magyar képzőművészetben

Fényes Adolf

A kecskeméti rabbi fia tudatosan készült festői pályájára: Budapesten Székely Bertalan Mintarajziskolájában (1884–87), Weimarban N. Thedeznél (1888–90), Párizsban a Julian Akadémián (1890–92), idehaza Benczúr Mesteriskolájában tanult. 1894-től vett részt a Műcsarnok tárlatain. 1903-tól nyaranta Szolnokon, az ottani művésztelepen festett. Korai, erőteljes mimikájú zsánerképein a falusi-kisvárosi élet elesettségét ábrázolta (Pletyka, 1895, Cívódás, 1897, Özvegy, 1899, Falusi szerelmesek, 1899, Napszámos, 1901, Anya és gyermeke, 1901). A Szegényember-sorozata a Monarchia páriáinak állít emléket, mint később Mednyánszky. Az 1899/1900-as téli tárlaton 19, az 1905-ös Nemzeti Szalonbeli kiállításon 100 olajfestménnyel szerepelt. 1913-tól kezdett a Biblia olvasásába komoly eltökéltséggel. Ebből számtalan ó- és újszövetségi feldolgozás kerekedett ki, melyek nagy része máig ismeretlen (múzeumi raktárak, magángyűjtemények foglya, jó részük rajzaival együtt el is veszett). 1923-as kiállításán a Háromkirályok és a Hegyi beszéd is szerepelt. Az egyre inkább elmagányosodó művész az álomvilágba menekült, mint légies képeivel Egry József, tébolyodásig menő szürrealizmusával Gulácsy Lajos. 1930-ban reprezentatív kiállítása bejárta a világot Barcelonától a Közel-Keletig. Nem menekült el a nácizmus elől, befejezettnek tekintette életét. 1945. március 15-én halt meg, bújtatása közben Budapesten, agyvérzésben. – Bernáth Aurél: Írások a művészetről, Bp., 1947, Aradi Nóra: F. A., Corvina, Bp., 1979.

Alkotásai a következő fejezetekben láthatóak:

A tiszta Noé
Győzelem az amálekitákon
A betlehemi csillag