A Biblia a magyar képzőművészetben

Az állatok teremtése

Az állatok teremtése a Biblia szerint a teremtés 5–6. napján történt. Az emlősállatok és az ember teremtése az utóbbi napra esik, amely bizonyos hasonlóságukat érzékelteti, de semmiképpen sem jelent leszármazást. A Biblia több más kijelentésével együtt is tagadja azt az eszmét, mely a XIX. századtól fogva a modern kor egyik legelterjedtebb eszméjévé vált: az evolúciót. A teremtéselmélet (kreacionizmus) és a fejlődéselmélet egymást kizáró eredeteszmék. A Biblia szerint az ember nem az állatvilágból „emelkedett ki”, a hasonlóságok ellenére sem. Az ember külön teremtés, lelkiismerettel és öntudattal, a gondjaira bízott állatokkal.

Az állatokat Isten eredetileg nem arra teremtette, hogy az ember leölje őket. Az emberiség eredeti tápláléka a gyümölcsök és a gabonafélék (I. Móz 1:29). A zöldség- és gyógynövényfélék is csak a bűneset után váltak az emberi táplálkozás részévé, hangsúlyozottan a bűn okozta következmények – a betegségek – megfékezésére (3:18). A hippokratészi elv – „Táplálékod legyen gyógyítód” – a Biblia legelejétől fogva ismeretes mint isteni parancsolat. (A betegségek 60-80 százalékát is az idézi elő, amit beviszünk a szervezetbe, a genetikai és környezeti ártalmak csak a fennmaradó 20-40 százalékon osztoznak.)

Szalay Lajos: Az állatok teremtése, 1966, tollrajz

Az állatok életének megóvásáról, munkára fogásuk emberséges kezeléséről, a hetedik napi nyugalom számukra való hasonló biztosításáról, egyetlen verebecske életének fenntartásáról a Biblia első könyvétől az utolsóig megemlékezik. A növény- és állatvédelem hiánytalan kódexe található tehát a Bibliában. A sokat támadott szelíd állatok – galamb, bárány, tulok – áldozati megölése is éppen azért lépett életbe a bűneset után, hogy az állatoknál is értékesebb emberi élet elvesztését akadályozza meg. Akinek szíve belerendült ezeknek az állatoknak a feláldozásába, csak az az ember tudott leszámolni azzal, hogy embertársa iránt ne engedje meg magának az embertelen viselkedést. Az 51. zsoltár szépen fejezi ki, hogy az állatáldozatok végső célja „a töredelmes lélek, a bűnbánó szív” elérése volt.

A kezdet kezdetén nem voltak ragadozó állatok, s az újjáteremtés képeit Ésaiás könyve az állatok világában is uralkodó béke képeivel írja le, amikor majd „együtt lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval”. (A magyar irodalomban Rónay György A párduc és a gödölye c. regénye állít emléket ennek, 1978-ból). Bertram mester ábrázolása, melyen az állatok teremtése jelenetben egy farkas átharapja a bárány nyakát, következetlen (XIV. század vége).

Ferenczy Noémi: Menekülés Egyiptomba, 1915–16, szövött kárpit, 223x219 cm, Budapest, Iparművészeti Múzeum

Inkább igaz, amiben gyönyörködhetünk: Szalay Lajos Genezis-sorozatából a többszörösen is megrajzolt állatok teremtése impozáns felsorolása, vagy Ferenczy Noémi egészen különleges gobelinje egy későbbi bibliai témáról. A Menekülés Egyiptomba jelenetről József hiányzik, Mária és gyermeke útját azonban gondos állatok vigyázzák.