A Biblia a magyar képzőművészetbenA Föld teremtéseA Biblia Istent úgy mutatja be, mint a semmiből a puszta szavával teremteni képes személyt, aki hat nap alatt hívta létre a már létező világegyetemben a mi földünket, és a hetedik napon azért pihent meg, hogy földi teremtményének példát adjon az igaz életre, melynek egyik alappillére a munka és a megpihenés szabályos váltakozása. Isten ezt saját ujjaival metszette kősziklába a későbbi Mózesnek átadott Tízparancsolatban: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja, semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van. Mert hat napon teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta az Úr a szombat napját, és megszentelte azt.” (II. Móz 20:8–11) A teremtéstörténet bibliai leírása egyszerre monumentális és parányokat sem elfelejtő. Elénk tárja, hogy Isten mindent „a maga neme szerint” teremtett, vagyis külön-külön a szervetlen, majd szerves világot, külön a növényeket, sőt, két napra elosztva, az állatok nemeit, majd a hatodik napon különleges teremtményeként az embert. Ebben a leírásban az evolúciós elméletnek vajmi kevés helye van. A semmiből való teremtés (creatio ex nihilo) és a hatnapi (hexameron) szóval való teremtés tanításait a későbbi bibliai könyvek többféleképpen is megerősítik (Zsolt 33, Péld 8, Rm 4, Zsid 11, Kol 1, Eféz 2, Jel 1 stb.), maga Jézus Krisztus pedig a kapernaumi századossal folytatott beszélgetésében az ebben való hitet példamutatónak nevezte (Mt 8. fej.). A Biblia legelső két fejezete azt is elmondja, hogy mindegyik isteni személy részt vett a Föld teremtésében. Későbbi iratai hozzák majd tudomásunkra, hogy az Atya a tervező (Eféz 1:10), a Fiú a kivitelező (Jn 1:1–4), a Szentlélek az életfenntartó (Jób 34:14–15) feladatkörében. A teremtéssel alapozódik meg tehát a bibliai megváltástan is, hogy az emberiségért nem akárki adta életét: tulajdon teremtője (I. Pt 1:18–19, Jn 1:7–8). Az európai művészet a teremtéstörténetet először a bizánci miniatúrák vízszintes, majd a geronai falikárpit ciklikus sorozatában ábrázolta (IX–XI. század). Ennek a folyamatnak a betetőzője Michelangelo teremtéstörténet-freskója a római Sixtus-kápolnában (1508–12). Az újabb művészet is ezen a tört csapáson halad. Ferenczy Noémi gobelinje, Németh Gyula fafaragása is több jelenetet sűrít egyetlen képmezőbe, mint a régi mesterek.
Ferenczy Noémi a nagybányai művésztelepet létrehozó Ferenczy Károly leánya volt, a gobelinművészetben hozta létre legsikerültebb műveit. Ikertestvérével, Ferenczy Bénivel több bibliai feldolgozást alkotott. Az elrendezés, a színek ezen a gobelinen is az életöröm és az alkotásvágy kifejezői. Az emberi világ fejlődésre teremtett világ, de ennek a célnak csak akkor felel meg, ha középpontjával állandó és szoros kapcsolatot tart. Istennek ez az ősz hajú és szakállú ábrázolása az európai művészetben ismeretlen a reneszánsz előtt, mely az addig is bőségesen meglévő pogány elemek jelenlétét a végsőkig fokozta. Mi, magyarok a finnugor Ukko istent is láthatjuk az ilyesfajta ábrázolásokban, melyről Vörösmarty Előszójának sorai is szólnak, a teremtés színeit a visszájukra fordítva: A föld megőszült: A teremtés színébe a bűnbeesés utáni világ fonákja így szövődik bele Ferenczy Noémi gobelinjében.
|
