A Biblia a magyar képzőművészetben
A passióAz evangéliumok döntő része – János evangéliumának csaknem a fele – Jézus áldozatával foglalkozik. A három és fél éves működésének azzal „az órájával” – utolsó napjával –, melyért a világra jött (Jn 12:27). Az ember felemelkedésének minden reménysége ebbe sűrűsödik bele.
A szenvedéstörténet (latinul passió) időrendben hol az utolsó vacsorával, hogy a Getsemáne-kerti küzdelemmel és elfogatással kezdődik, a kihallgatások sorozatával folytatódik (Annás, Kajafás, a szanhedrin, Pilátus, Heródes Antipász, majd ismét Pilátus előtt), a megcsúfoltatás, keresztvitel, felfeszítés, a két lator közötti felállítás, kereszthalál, levétel a keresztről, a sírba tétel és a feltámadás jeleneteivel végződik. Mivel a középkorban a Biblia nem került az emberek kezébe, a gótikus szárnyas oltárok a XII–XVI. században (nálunk Bártfa, Lőcse, Kassa, Selmecbánya, Buda a legjelentősebb), majd a kálváriák, jóval később pedig egyes mesterek választásai (Dürer, Holbein, Rubens, Rembrandt – nálunk Munkácsy Mihály) jelzik a téma évszázados vándorútját, a Biblia Pauperumokról most nem beszélve.
E sorozatokból a legértékesebb kétségkívül az M. S. mesteré, utána Munkácsyé, a rajzok, rézkarcok közül Borsos Miklósé, Szalay Lajosé, a színes krétarajzokból Szántó Piroskáé. A tények rögzítésén túl csak részleteket tudunk ezekből bemutatni, hiszen a teljes passiósorozatok közlése megbontaná könyvünk szerkezetét, de technikailag sem lehetséges elhelyezésük. Így be kell érnünk a legfigyelemreméltóbb részletekkel. A Getsemáne-kerti elfogatás után Jézust különböző kihallgatásokra vitték. Az egykori (Annás) és a jelenlegi (Kajafás) főpap előtti kihallgatást követően a főtanácsot (szanhedrin, szinedrium) is egybe kellett hívni a tárgyalásokhoz. Mivel az ország ebben az időben római provincia volt, a helytartóval (Poncius Pilátus) kellett szembesíteni az ítéletet, s zsidó pallosjog híján a keresztre feszítést is római katonák felügyelték.
|
