Névmutató - A Biblia a magyar képzőművészetben

Munkácsy Mihály

A magyar festészet leghíresebb személyisége volt életében, valamint az 1945 utáni évtizedekben. Kiérlelt realista festészete méltán szerzett hírnevet neki, hosszas párizsi tartózkodása természetesen járult hozzá népszerűségének emelkedéséhez, a Krisztus-trilógia átütő sikere Amerikában is híveket és vásárlókat toborzott neki, egy-egy kiállításán az is megtörtént, hogy a képek előterét istentiszteleti célra bérelték ki.

Szüleinek korai halála után nagybátyja nevelte, aki tízévesen asztalosinasnak adta. Az ekkor szerzett tapasztalatok és megaláztatások életre szóló emléket hagytak benne, az elítéltek, a kiszipolyozottak iránti együttérzése innen eredeztethető. Kárpátalja után Békés megyében nevelkedett (ma Békéscsabán róla elnevezett múzeum és benne Munkácsy-emlékek találhatók). Segédlevele megszerzése után Aradon dolgozott, innen valók első rajzai, noha ekkor még az irodalommal és a színészettel foglalkozott. Ugyanakkor súlyosan megbetegedett, hazatért nagybátyjához, és ott rajzleckéket vett Fischer békéscsabai festőtől. Rendszeres képzőművészeti oktatásban a helybeli Szamossy Elek festő részesítette. 1863-ban, tizenkilenc évesen festette első képét, a Levélolvasást (ismeretlen helyen), melyet Ligeti Antalnak és Than Mórnak mutatott be. Másik korai műve, A regélő honvéd (ismeretlen helyen). Ligeti és a Képzőművészeti Társulat támogatásával másfél évig élt Budapesten, itt arcképeket és életképeket festett. 1865 elején K. Rahl támogatásával felvették a bécsi Képzőművészeti Akadémia előkészítő osztályára, de pártfogójának hirtelen halála után távoznia kellett az intézményből. Ekkori alkotásaira Rubens és Madarász Viktor hatott. 1866-ban súlyos szembetegség támadta meg, lassú gyógyulása idején Pesten és Törökbálinton tartózkodott, majd később a Müncheni Akadémiára iratkozott be, ahol Wagner Sándor tanítványa lett, de nála is nagyobb hatást tett rá Kaulbach művészete, akinek személyes elismerését is kivívta a Vihar a pusztán című festményével (Magyar Nemzeti Galéria). (Kaulbach művészetéhez egyébként Zichy Mihálynak volt Munkácsynál is nagyobb köze). 1867-ben állami ösztöndíjjal Párizsba utazott a világkiállításra, majd 1868 őszén Düsseldorfba költözött, a német életképfestés központjába. Ebből az időből való Az ásító inas (amerikai magántulajdon), amely először engedte láttatni lélekábrázoló művészetét és világítási technikáját. Első világsikert arató képe a Siralomház (1870, amerikai magántulajdon, majd 1965-től a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában), melyet a párizsi Szalonban aranyéremmel tüntettek ki, ezt a festményét több változatban újra elkészítette. 1871-ben Párizsba költözött, itt festette további meghatározó képeit (Tépéscsinálók, 1871, Éjjeli csavargók, 1873, Búcsúzkodás, 1873, Köpülő asszony, 1873 – valamennyi a Magyar Nemzeti Galériában). 1874-ben De Marches báró özvegyével kötött házassága eltávolította régi témáitól, művészete a kritikai realizmustól eklektikusabb felfogások felé tért el. Így is kiemelkedő Miltonja (1878, New York, Lennox Library), valamint Krisztus Pilátus előtt, 1881, Golgota, 1883 (New York Wanemaker-gyűjtemény), Ecce Homo, 1895 (Debrecen, Déri Múzeum). Sedelmeyer műkereskedővel való üzleti kapcsolata az amúgy is biztonságos és jólétet nyújtó párizsi életét még magasabb szintre emelte, kiállításaiért és a reprodukciókért mesés honoráriumokat kapott, és abban az időben az egész világon bemutatták alkotásait, így nagy vagyon birtokosa lett, fényűző palotát építtetett, melyben nemcsak a magyar festők, hanem a korabeli francia művészeti élet előkelőségei is napi látogatóknak számítottak.

Tájképstílusa az 1880-as években teljesedett ki a barbizoni vázlatok és tanulmányok nyomán, hatott rá Corot, de mindvégig a magyarországi témák. Ugyanebben az időben portréfestészete is fölfelé szárnyalt (Liszt Ferenc, 1886, Haynald Lajos bíboros, 1887 – Magyar Nemzeti Galéria), ugyanakkor egyre súlyosbodó betegségét sem a fürdők, sem a gyógykezelések nem tudták visszaszorítani, és életének utolsó éveiben testileg-lelkileg alaposan leépülve fogott hozzá hatalmas vállalkozásaihoz (Művészettörténeti Múzeum mennyezetképe, Bécs, Honfoglalás, 1893 – Budapest, Parlament). Munkácsynak jelentős tanítványai is voltak (Tornyai János, Deák-Ébner Lajos, Rippl-Rónai József, Pataky László), számos külföldi mesterre is hatást gyakorolt (Fritz von Uhde), kapcsolatban állt Repinnel is. Az általa alapított Munkácsy-ösztöndíj sok magyar tehetséget segített pályájának kezdetén. – M. M.: Emlékeim, Bp., 1950; Végváry Lajos: M. M. élete és művei, Bp., 1958.

Alkotásai a következő fejezetekben láthatóak:

A passió
Pilátus előtt
Golgota