A Biblia a magyar képzőművészetbenJúdás
Júdást vissza akarta tartani Jézus a tanítványságtól. „A rókáknak van barlangjuk, és az égi madaraknak fészkük, de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtania.” (Mt 8:20) Ezek a szavak csak Júdásnak, senki másnak nem szóltak. Jézus mindenkit követőiül hívott, még a gazdag ifjút vagy a szüleit ápolni akaró fiatalembert is. Júdást nagyra törő vágyai sodorták Jézushoz és tanítványaihoz, akiket ő, a júdeabeli (Iskarioth településéről való), a farizeusok neveltje le is nézett mint egyszerű galileai, tanulatlan, zömükben halászembereket. János, András, Péter, Nátánael, Fülöp, Máté elhívása szerepel az evangéliumokban, Júdásé nem, azonban mivel nagy akarattal akart tanítvány lenni, s mint értelmiségi a többiek között, folyamatosan növelte tekintélyét, Jézus erőnek erejével nem utasította el. Vállalta mint egész működésének állandóan mellette settenkedő sötét árnyékát. Júdás valódi jelleme az egyik kenyérszaporításnál villant elő. Amikor Jézus nem engedte magát királlyá koronázni – kézenfekvőnek látszott ennek a 15–20 ezres tömegnek, hogy olyan valaki legyen az ország vezetője, aki ingyenesen ad kenyeret –, Júdás lelkében keményen szembefordult vele, s elhatározta, elárulásával belekényszeríti Jézust, hogy hatalmat ragadjon majd kézhez, kiszabadulása érdekében. Jézus érzékelte ezt a manipulációs tervet, s név nélkül ki is jelentette tanítványainak (Jn 6:64, 70–71). Miközben Júdás – Jézus szolgálata utolsó évébe érve – a kellő alkalmat várta a Mester feladására, Jézus mindent megtett azért, hogy ne legyen áruló. Szelíden figyelmeztette a betániai vacsorán, mire az ambiciózus Júdás másik alapvető gyengeségét is láttatni engedte: megsértődött, és aznap este ajánlatot tett a jeruzsálemi egyházi vezetőknek Jézus kézreadására.
Nem számított neki ezután, hogy az utolsó vacsorán Jézus letérdelt előtte, hogy lábainak megmosásával a bűnbocsánatot előre felajánlotta. A hatalomvágy, a sértődő önérzet mellett a megbánás hiányának is foglya lett. Csókkal árulta el az Emberfát! – végső gesztusa után ezért lehetett a legvégső öngyilkossága. Ennek a fájdalmasan eltorzult életnek minden egyes lépését végigkövettem, egyedül a Biblia kijelentései nyomán A Júdás-rejtély című könyvben (2006). A Biblia egyik legnagyobb drámája szólal meg Júdás sorsában: hogyan lehet elveszni az Üdvözítő legközvetlenebb jelenlétében. A magyar irodalom bővelkedik irodalmi Júdás-feldolgozásokban (Kodolányi János: Én vagyok, Sőtér István: Júdás, Rónay György: Olajfák éjszakája, Ördögh Szilveszter: Koponyák hegye), képzőművészetünk már kevésbé. Pentelei Molnár János ábrázolásán az idők pora ül (szemben az ugyanazt a témát feldolgozó, háromszor olyan idős Rembrandtéval), Szalay Lajos grafikája valamit felvillant a gyötrelem mélységeiből, csakúgy, mint Till Arané – ám itt is azzal zárhatjuk szemrevételezésünket, hogy a téma további feldolgozásokra vár...
|
