A Biblia a házasságról
A házastársi egység akadályai
Egy tavaszi kirándulás találkozóhelyén az egyik lány pici retiküllel és tűsarkú cipőben jelent meg. Nyilván fogalma sem volt, hogy milyen egy igazi hegyi túra, amire hívták. Nem tudta, mire számíthat, nem készült fel rá.
A házasság többnapos, kemény hegyi túra. Legjobb, ha már előre felkészülünk rá: ha tudjuk, mit kell magunkkal vinnünk, mi az, ami abszolút felesleges, sőt terhes, és hol lesznek nehéz útszakaszok. Ha minderre menet közben döbbenünk rá, akkor valahogy út közben kell kiegészítenünk hiányos felszerelésünket, és út közben kell megszabadulnunk a felesleges kacatoktól. A valódi hegyi túrára nem vihetjük magunkkal a nagy üveg lekvárt, bármennyire szeretjük, de biztosan szükségünk lesz jó cipőre.
Amiről most ennek megfelelően – a házasságra vonatkoztatva – szó lesz:
- A felszerelés már az indulás előtt.
- Egy fölösleges kacat a hátizsákban (ez szinte mindenki zsákjában ott van).
- Amivel nem számolunk, pedig előre tudhattuk volna.
- Útközben történő mulasztások.
- A táj és az időjárás meglepetései.
1. Felszerelés
- Különböző „hátterünk” van:
- Különböznek a szokásaink (egyikünk kora reggel, másikunk késő este „él” igazán),
- a viselkedéskultúránk (a szőnyegen vagy az asztalon pihentetjük a lábunkat),
- a kommunikációs sémáink (a férj kiabál, amit fél óra múlva már el is felejt; de ez a feleségnek két hétre depressziót okoz).
Mindezek a nehézségek legyőzhetők, de tudatosan és kitartóan foglalkoznunk kell velük!
- Felszínes motívumok vezettek a házassághoz. Ilyen motívuma lehetett Konnak is a vicc szerint:
– Te rabbi! Olyan szép lány a Grünék Zálija, és azt mondják: nyert is a lottón. Mit tegyek?
– Vedd el, fiam.
Egy hét múlva:
– Te rabbi! Nem is olyan szép lány a Grünék Zálija, és azt mondják: nem is igaz, hogy nyert a lottón.
– Hát akkor ne vedd el, fiam.
Ez néhányszor hol így, hol úgy ismétlődik. A rabbi utolsó válasza:
– Térj át, fiam!
– ???
– Gyötörd a plébánosodat a hülye kérdéseiddel.
Felszínes motívumok:
- érzelmek
- családi nyomás
- szexuális vonzalom
- menekülés a szülőktől
Ezeket a "holmikat" magunkkal vihetjük, de önmagukban elégtelenek. Ahogy a túrához elsősorban nem lekváros kenyér, hanem jó cipő és egészséges láb kell, a házassághoz: Krisztustól kapott szeretet és jellem.
- Eltérő elvárásaink vannak
- szerepekben
- szeretetnyilvánításban
- szexuális teljesítményekben
2. A fölösleges kacat: a fifti-fifti szemlélet
„Akkor adok, ha kaptam. Elvárom, hogy annyit kapjak, amennyit adtam.”
A világias gondolkodásban ez a szemlélet természetes, az Isten országában azonban használhatatlan.
3. Amivel nem számolunk: az önzés
Esetleg belátom, hogy önző vagyok. De meglepődöm, ha kiderül: a párom is önző. „Jó-jó, nekem is vannak hibáim, minden ember gyarló, de hogy a feleségem sem tökéletes, az elviselhetetlen.”
4. Mulasztások útközben
A problémák és konfliktusok minden házasság velejárói, mint ahogy nem múlik el emberi élet betegségek nélkül. A baj akkor kezdődik, ha nem „kezeljük” a problémákat, ha nem oldjuk meg őket.
„A nap ne menjen le a ti haragotokkal!”
(Ef 4,26)
A patópáloskodás („ej, ráérünk arra még”) tönkreteszi a kapcsolatot. Egyik barátom egyszer így figyelmeztetett: „A házasság olyan, mint a csecsemő: rendszeresen tisztába kell tenni és etetni kell.”
Ha nem vagyunk restek, problémáinkon keresztül még növekedhetünk is lelkileg és erősödhet a kapcsolatunk.
„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek,
tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez,
az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet.”
(Jak 1,2-4)
Problémáink és konfliktusaink mintha útkereszteződések lennének a kapcsolatunkban: ha együtt dolgozunk a megoldáson, egységünk erősödik, ha elmulasztjuk ezt, elválasztanak minket egymástól.
5. A táj és az időjárás meglepetései
Ha egy afrikai túrán kétségbeesel, nem mondhatod: „Az oroszlán nem volt rajta a térképen.” A házasságban is számítanod kell nehéz, sőt elkeserítő helyzetekre. A felkészületlen ember jellemző viselkedése ilyenkor a menekülés. Téged Isten már előre felkészülésre, józanságra és bátorságra int:
„... elméteket felkészítve legyetek józanok
és teljes biztonsággal reménykedjetek...
Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek,
az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte,
keresve, kit nyeljen el:
álljatok ellene a hitben szilárdan!”
(1Pét 1,13; 1Pét 5,8-9)
Hová szoktak ilyenkor menekülni a felkészületlenek és a gyávák? Mindig a házasságon kívülre:
- Szerelmi viszonyba – hiszen az ápolt, illatos kolléganő még „megértő” is, a kócos, pelenkaszagú feleség pedig mindig zsörtölődik.
- „Viszonyt” lehet kezdeni a hivatással is. Röntgen az X-sugarak miatt elfelejtett hazamenni, majd bevitette az ágyát a laboratóriumba. Biztos, hogy ez a „húzás” nem használt a házasságának. Fontos a hivatás is, de nem foglalhatja el a párod és a családod helyét. Pál apostol még az Úr szolgálatának is elébe helyezi helyesebben: előfeltételének tartja – a családi életet:
„Ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni,
hogyan fog gondot viselni az Isten egyházára?”
(1Tim 3,5)
Csak az egyedülálló ember végezheti minden előtt és fölött a szolgálatot (1Kor 7,32-34).
- Tevékenységbe is lehet menekülni: mozgalmi életbe, klubba, politizálásba, sőt egyházi sürgés-forgásba. Az Úr megbízásából végzett szolgálat és a pótcselekvésként űzött nyüzsgés nem ugyanaz.
- Fölcserélhető a házastárs tárgyakkal is: több figyelmet, több gondoskodást, több törődést kap a telek, az akvárium, a gyűjtemény stb., mint ő.
Ne érts félre! Kapjon tőled kedves mosolyt és figyelmet a másik nemhez tartozó munkatársad és barátod, végezd lelkesen és lelkiismeretesen a munkádat, vegyél részt felszabadultan (lehetőleg a pároddal együtt) ún. társadalmi tevékenységekben, legyen pihentető kedvtelésed, de mindezt ne a házasságban elmaradt öröm és kielégülés helyett csináld!
Isten az egység Istene. A széthúzás és az ellenségeskedés szerzője a Sátán.
Nyolc tanács a házastársi egység akadályainak legyőzéséhez:
- Tisztázzuk egymás között: milyen a „hátterünk”: miben egyeznek és miben különböznek a szokásaink, a viselkedéskultúránk, a kommunikációs sémáink.
- Tartsunk önvizsgálatot: milyen motívumok késztettek (vagy késztetnek) arra, hogy házasságot kössünk? Ha „felszínesek”: házasságkötés előtt még nem késő szakítani. Esküvő után mint bűnt valljuk meg ezt Istennek és kérjük segítségét házasságunkhoz.
- Beszéljük meg: mit várunk egymástól – minden területen.
- Folyamatosan harcoljunk a fifti-fifti szemlélet ellen.
- Küzdjünk önzésünk ellen, de közben ne felejtsük el, hogy a másik ugyanúgy hajlamos az önzésre, hiszen ő is bűnös ember. (Engedd hibázni a másikat!)
- Konfliktusaink megbeszélését és megoldását ne halogassuk!
- Kapcsolatunkat tekintsük elsőrendű értéknek.
- Rendszeresen imádkozzunk együtt és olvassunk igét.
|
