A Biblia a házasságról

A házasságtól leszek boldog?

A közgondolkodás ellentétes válaszokat ad erre a kérdésre. Vagy ezt mondja: „A boldogság legfőbb forrása a házasság.” Vagy keserűen így szól: „A házasság már réges-rég elavult intézmény.”

Esküvő után a vőlegény kezét szorongató és a menyasszonyt puszikkal elárasztó tömeg minden tagja – ha olykor más megfogalmazásban is – ezt mondja: „Sok boldogságot kívánok.”

De néhány lépéssel távolabb ilyen megjegyzések hangzanak el: „Miért legyen nekik jobb, mint nekünk?” – „Csak a házas ember tudja: mi a boldogság, de akkor már késő.” – „A házasság olyan problémák szövevénye, amelyek nélküle nem volnának.” Vagy egy párbeszéd: „Én megnősültem negyedszer is.” – „Ne mondd! Ez igazán az optimizmus jele!”

Furcsa, hogy házasságkötés előtt szinte mindannyian azt gondoljuk, hogy boldoggá elsősorban a jó házasság teheti az embert, pedig az idősebbeket figyelve aligha szerezhettünk sok olyan tapasztalatot, amely ezt a vélekedést megerősíthette volna. Legfeljebb a romantikus regények és a mesék sugalmazzák ezt. Végigizguljuk a főhős küzdelmeit, míg végül, az utolsó lapokon, elnyeri szíve hölgyét: „...és boldogan éltek, míg meg nem haltak.” Magáról a házasságról századunk drámái szólnak. Azt beszélik el: hogyan pusztítja egymást két ember.

Néha még a „házasságterápia” is csak a fájdalommentes válást szolgálja (lásd: Bengt Börjeson: Terápia. Európa, Modern Könyvtár 447, 1982).

Ami távolról a szirének szépen szóló éneke, az közelről mélységbe rántó örvény.

Az emberek többsége gyakorlatilag függetlenítette magát Istentől.

Ezért a házasságok többsége a következő „menetrend” alapján zajlik le:

1. Romantikus szakasz

Nagyon szerelmesek vagyunk egymásba, de a kapcsolatunk valójában mégis felszínes.

Jó barátok vagyunk, tele vagyunk egymás iránt meleg érzésekkel, talán szexuális kapcsolatunk is van, ugyanakkor mégsem ismerjük egymást igazán. Hajlamosak vagyunk a projekcióra (álmainkat és vágyainkat – az ideális férfi vagy nő képét – vetítjük egymásra). Mégis azt hisszük, hogy sokkal okosabbak vagyunk a szüleinknél és idősebb ismerőseinknél: jobban fogjuk csinálni. Célunk az egység és a boldogság, de nincs „útitervünk”, nem tudjuk, nem is kutatjuk, hogy hogyan lehet eljutni az egységre és a boldogságra.

2. Átmeneti szakasz

Már nem dobog hevesebben a szívünk, ha meglátjuk egymást, de a másik kellemes tulajdonságai, viselkedése és teljesítményei jó érzéseket keltenek bennünk. Kisebb csalódásokat is átéltünk már. Kezdünk alkalmazkodni egymás szokásaihoz, életmódjához, gondolkodásmódjához.

A valóság kezdi megrontani a kapcsolatunkat, de legtöbbször győznek a pozitív érzelmek.

3. A valóság szakasza

Az eddig ismeretlen terhek egyre több csalódást és kiábrándulást okoznak:

• új lakás, költözködés;
• gyermekgondozás;
• munkahelyi problémák;
• barátaink nem ugyanazok;
• nem szíveljük egymás rokonait;
• a pénzzel való gazdálkodásról különbözők az elképzeléseink stb.

4. A csalódás szakasza

Mindkét fél a házasságon kívül keresi az életteret, az önmegvalósítást, a kielégülést, a vigasztalást.

A férj egyre több időt szentel a munkájának, egyre több pénzt és energiát költ különféle kedvtelésekre (akvárium, gyűjtemény, kert, egyesület stb.). A feleség egyre több időt tölt a gyerekekkel, barátnőkkel, munkával.

Alapérzés: a keserűség és a harag.

Alapélmény: „Nem kapom meg tőle, ami jár nekem.”

5. A rezignáció szakasza

A házasságban több a szenvedés, mint a kielégülés. A házastársak vagy elválnak, vagy érzelmileg elszigetelődnek egymástól. A házasság mindkét esetben megsemmisül.

Ha valaki figyelemmel kíséri egy ilyen átlagos házasság történetét, esetleg sajnálkozva megállapítja: „Szegényeknek nem sikerült.” Mi nem sikerült?

Lehet-e azt mondani egy hegedűsre, hogy nem sikerült eljátszania a darabot, ha csak az első hangot húzta meg, a többit meg se próbálta?

A házasság sem az esküvőn és a mézesheteken valósul meg, mindez legfeljebb az első taktus. Terv, odafigyelés és kitartó munka kell hozzá.

De ezek hiányán kívül van még valami, ami a menetrendszerűen érkező kudarc legmélyebb oka.

Azt hiszem, legtöbben jónak gondoljuk Rómeó és Júlia indulását, hiszen „szerették egymást”. De képzeljük el, mi lett volna, ha... Mi lett volna, ha a nagy pompával megrendezett főúri temetésen életre kelnek, miután rokonaik kibékültek egymással? Az esküvőnek most már nincs akadálya, lakás is van, pénz is van elég. De a jellemük ugyanaz maradt.

Rómeó jelleme: lobbanékony, virtuskodó, hirtelen haragú „kakas” (leszúrta Tybaltot); vakmerő és meggondolatlan (erkélyjelenet); érzelmein nem tud uralkodni (végig az egész darabban).

Júlia jelleme: gondoktól megkímélt főúri kisasszony, aki nem szokott hozzá váratlan nehézségek elviseléséhez (ezért lett öngyilkos a kriptában), de nem szokta meg nehéz természetű emberek elviselését sem (Rómeó egyértelműen ilyen).

Házasságuk állomásai:

1. Néhány napig odaadóan nézik egymást.
2. Hetekig élvezik a szexet.
3. Első csalódásaikat és összekoccanásaikat még elsimítja a forró szerelem emléke és a szex.
4. Néhány év múlva házasságukban több a csalódás, mint az öröm.
   
   RÓMEÓ: több időt tölt a barátaival, mint Júliával; napokig vadászatokon vesz részt; fontos államügyeket intéz. Közben ezt gondolja: Júlia most igazán megérthetné, hogy nem érek rá, ugyanakkor többet segíthetne legalább azzal, hogy nem zsörtölődik folyton.
   
   JÚLIA: bajlódik a gyerekekkel; pöröl a cselédekkel; barátnői társaságában vigasztalódik. Keserűség tölti el, mert Rómeó magára hagyja.
   
5. Rómeónak „jól jön” egy-két futó kaland parasztlányokkal és cselédekkel. Azok édesebbek, mint a savanyú feleség. Júlia szívesen fogadja egy idegen lovag hódolatát.

A baj oka – a Biblia szerint – nem a párválasztásban, nem az indulásban, nem a kommunikációs „technikákban” (még sorolhatnánk néhány felszínes „okot”), hanem a megromlott emberi szívben van.

A Biblia az emberi szívről azt tanítja, hogy...


1. Csalárd

„Csalárdabb a szív mindennél,
javíthatatlan; ki tudná kiismerni?
Én, az ÚR vagyok
a szívek vizsgálója.”
(Jer 17,9-10)

A csalárd szív ragaszkodik a kedvező látszathoz. Gyengeségeit, békétlenségét, bűneit takargatja, ezért nem kér segítséget másoktól; büszkeségből még a házastárs előtt is fenn akarja tartani a belső biztonság látszatát.

2. Gonosz

„Az ember szívének minden szándéka
és gondolata szüntelenül csak gonosz.”
(1Móz 6,5)
„Belülről, az ember szívéből
jönnek elő a gonosz gondolatok,
paráznaságok, lopások, gyilkosságok,
házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok;
valamint csalás, kicsapongás,
irigység, istenkáromlás, gőg,
esztelenség.”
(Márk 7,21-22)

3. Kemény

„Mózes szívetek keménysége miatt
engedte meg, hogy elbocsássátok
feleségeteket.” (Mt 19,8)

A kemény szív nem igényli Isten megoldását; nem akar megbocsátani; nem fordít energiát a kapcsolat javítására. Jézus szavai szerint végső soron a szív keménysége az oka a házassági válásnak.

A Bibliát olyan könyvnek ismertem meg, amely az emberről és az emberi életről reálisan beszél. Nem takargatja a hithősök botlásait sem, de meggyőz arról is, hogy ki lehet emelkedni még a legmélyebb erkölcsi fertőből is.

Ez a Könyv világos tanítást ad a házasságról. Ugyanakkor szinte végig olvashatunk benne a boldogságról is. De a kettő között nincs közvetlen összefüggés.

Megtudhatjuk: miért boldogtalan az ember. Ez rögtön az elején kiderül Ádám és Éva történetéből. Paradicsomi állapotuknak az vetett véget, hogy megszakadt kapcsolatuk Teremtőjükkel. Azután világos képekkel szemlélteti: hogyan lehetek mégis boldog. Nem engedhetem meg, hogy magával sodorjon a széles úton hömpölygő tömeg, mert ez az út a halálba vezet, hanem rá kell találnom az igazság keskeny útjára, ahol ugyan kevesen járnak, de ez az élet útja (Mt 7,13-14). Át kell jutnom a szoros kapun, de ez csak úgy lehetséges, ha lerakom féltett csomagjaimat, például a jogaimat tartalmazó táskát. Ebben „fontos” okiratok vannak arról, hogy mi az, amit „jogosan” elvárhatok a szüleimtől, a házastársamtól, a gyerekemtől. Ez a táska nem fér be a szoros kapun. Kint kell hagynom az érdemeimet tartalmazó bőröndöt is, és át kell adnom Jézusnak azt a nagy zsákot is, amelybe a bűneim vannak belegyömöszölve. Pedig milyen gondosan csomagoltam: a titkos vágyak és gondolatok az alján lapulnak, a tetejére „ártatlan” kis hazugságok és pletykák kerültek.

A boldogság titkát legerőteljesebben talán a szívátültetés képe mutatja meg.

„Új szívet adok nektek,
és új lelket adok belétek:
eltávolítom testetekből a kőszívet,
és hússzívet adok nektek.” (Ez 36,26)

Gonosz, kemény és csalárd szívvel nem lehet az Isten országában élni. A műtétet maga Isten végzi: a kegyelemért hozzá forduló bűnös ember kőszívét hússzívre cseréli ki.

A Biblia rövid aforizmákban több mint ötvenszer megfogalmazza, hogy kik boldogok. „Boldogok... a lelki szegények... a szelídek... az igazságra szomjazók... az irgalmasok... a tiszta szívűek... a békét teremtők... az igazságért üldözést szenvedők (Mt 5,3-10)... akik hallgatják az Isten beszédét és megtartják (Lk 11,28) ... akiknek hűtlensége megbocsátatott, vétke eltöröltetett (Zsolt 32,1) ...” Még a halottak is boldogok, „akik az Úrban haltak meg” (Jel 14,13).

Azt azonban egyetlen egyszer sem állítja, hogy „boldogok a házasok”. Miért nem? Azért, mert a Biblia mindig igazat mond. Ugyanezért nem jelenti ki azt se, hogy „boldogok a vezérigazgatók... a világsztárok... a szexhabzsolók... a sikeresen lottózók”. A Biblia Szerzője jól tudja, hogy ezek nem boldogok. Az emberek milliói ugyan a szexben, a pénzben, a hatalomban, a sikerben vagy éppen a szerencsésen kötött házasságban remélik megtalálni a boldogságot, de Jézus azt mondja:

„Jöjjetek énhozzám.” (Mt 11,28)

Ne hagyjuk rászedni magunkat, hogy a boldogságot ott kell keresni, ahol nincs.

Érdemes megtanulnunk: a házasság nem az Ígéret Földje. Inkább a pusztai vándorláshoz hasonlít. Az is 40 évig tartott, mint a legtöbb házasság.

Hívő emberek házasságában az a nagyszerű, hogy együtt gyalogolhatunk az Ígéret Földje felé.

Közben nyeljük a port, szenvedünk a hőségtől, de útközben rábukkanunk néhány oázisra is.

Végigjárhatjuk a pusztát keserűen és lázadozva, mint a régi zsidók, de ha látjuk, hogy előttünk megy az Úr felhő- vagy tűzoszlopa, akkor nem csüggedünk el.

Magam is ismerek boldog házaspárokat. Nem a házasság tette őket boldoggá, hanem Isten közelsége.

Két boldog embernek természetesen boldog a házassága is.

Postaláda 1.

<<<

Fel

>>>

A házasság célja Isten tervében