A Biblia a házasságról

A házassági konfliktusok megoldása


A közgondolkodás szerint:
  1. minden konfliktusnak aktuális, konkrét oka van;
  2. ha ezeket megszüntetjük vagy megelőzzük, nem lesznek konfliktusok;
  3. az a jó házasság, amelyikben nincs konfliktus.

A Biblia szerint:
  1. minden, ami rossz az emberi kapcsolatokban, a szívből jön;
    „Belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok,
    paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések,
    kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás,
    irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség.”
    (Márk 7,21-22)
  2. az emberi szív eleve gonosz (nem eleve jó, ahogyan Rousseau tanította és a mai humanista pszichológia és pedagógia hirdeti);
    „Gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva.”
    (1 Móz 8,21)
  3. ebből az következik, hogy a házassági konfliktusok szükségszerűek, konfliktusmentes házasság nincs. A megoldás: szívcsere.
    „Egy szívet adok majd nekik és új lelket adok be/éjük,
    eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik,
    hogy rendelkezéseim szerint éljenek.”
    (Ez 11,19-20)

E „műtét” után nem automatikusan és nem egy csapásra oldódik meg az életünk (nem leszünk bűntelenek), de:
Isten tanítja kezünket a harcra (Zsolt 18,35) – ezért van esélyünk a győzelemre.

A konfliktusok megoldása
Nem az a jó házasság, amelyben nincsenek
konfliktusok (ilyen nincs!), hanem az,
amelyben egyetértésben dolgoznak a házastársak
a konfliktusok megoldásán.
A konfliktus kiváltó okai sokfélék: miért hagytad a zoknidat a padlón? miért nem csináltad meg a vízcsapot? miért ettél vacsorára hagymát? miért felejtetted a gyereket az óvodában?
A mélyebb ok: a szív állapota – az önzés
„Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm...
Én maradok magam számára: börtön...”
(Babits)
Az egoizmus ördögi köre

Ez az ember magára néz:

„... ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi,
olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát.”
(Jak 1,23)

  • számon tartja jogait (mi az, ami jár neki, de nem kapja meg)
  • ragaszkodik a maga „igazához”.

A körből való szabadulás

Az az ember, aki új szívet kapott
– elkötelezett a szeretetre:
– lemond a jogairól
– érdekli a mások szükséglete
– igyekszik a másik szemével látni
mert ez az ember Krisztusra néz. Nem győzni, nem felülkerekedni akar, hanem megérteni a másikat.

Házassági konfliktusból az út kétfelé vezet: vagy az egység, vagy az elszigetelődés felé. Ha megoldjuk a konfliktust, egységünk szilárdabb lesz, mint előtte volt. Ha nem oldjuk meg, növekszik köztünk a lelki távolság.


Ne halogasd a konfliktusmegoldó beszélgetést!

„A nap ne menjen le a ti haragotokkal!” (Ef 4,26)

A megoldáshoz a társam megértése vezet. Megérteni úgy tudom őt, ha feladom a magam pozícióját, és az ő helyzetébe illeszkedve nézem a problémánkat. Jól szemlélteti ezt J. Adams egyszerű sémája:

Társam helyzetébe illeszkedve nézem a problémánkat

Kimondom: „Igen, látom, el vagy keseredve miattam, megértelek.”

A konfliktusok megoldásának négy bibliai alapelve van:

  1. Legyünk elkötelezettek egymás meghallgatására!
    A jó beszélgetés ugyanis hallgatással kezdődik: a másik meghallgatásával.
    „Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra,
    késedelmes a haragra. ” (Jak 1,19)
  2. Társunk szembesítése hibáival szeretetből fakadjon és szeretettel történjék.
    „Szeretettel mondjuk meg az igazat: ” (Ef 4,15; Budai G. fordítása)
  3. Legyünk elkötelezettek a megbocsátásra.
    „Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak,
    ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. ” (Ef 4,32)
  4. Cselekvően forduljunk a problémához.
    „Amire eljutottunk, aszerint járjunk. ” (Fil 3,16)
1. A meghallgatás

történhet rosszul is:

  • Csak ál-meghallgatás, ha nem érdekel igazán, amit a másik mond. („Már húsz éve ismerem a szövegét, semmi újat nem tud mondani.” „Mondjad csak, ráérsz.”)
  • Szelektív módon is lehet meghallgatni: csak arra figyelek, amit én fontosnak tartok, vagy ami nem túl kellemetlen számomra.
  • Védekező is lehet a meghallgatás: már előre készítem a választ, de a másik mondanivalója előtt lelkileg becsukódom.
  • Vagy egyszerűen felszínesen hallgatom meg a páromat, más gondok vagy problémák jobban foglalkoztatnak.
Csak a jó meghallgatás vezet célhoz.

Mi jellemző rá?

  • A párom mondanivalójának prioritása van számomra. Fontos a tartalmától függetlenül is, csupán azért, mert ő mondja, hiszen ő maga fontos nekem.
  • Éppen ezért szeretném tisztán megérteni mindazt, amit mond.
  • Kész vagyok akár Isten szavát megérteni a párom mondanivalójából, teljesen függetlenül attól, hogy kettőnk közül ki a jobb hívő, vagy ki a tapasztaltabb keresztyén.
  • Érzelmeimtől függetlenül tudnom kell közben, hogy aki szól, az nem az ellenségem, hanem a társam.

Miközben meghallgatod a párodat,

A meghallgatás formái

inkább arra figyelj, hogy

  • mit tartalmaznak a szavai
  • mit jelentenek a szavai
  • tisztázd a fontos pontokat

mint arra, hogy

  • milyen az előadásmódja (pl. vörös a feje közben)
  • milyen szavakat használ
  • kivédd a vádakat

A célod ne az legyen, hogy te kerülj ki győztesen a konfliktusból, hanem hogy megértsd a párodat!

2. Párod szembesítése a hibáival akkor jó,

  • ha jó az indítékod:
  • nem megkönnyebbülni akarsz,
  • nem megalázni akarod őt,
  • nem magadnak akarsz hasznot a beszélgetésből,
    hanem: valóban szereted őt. Szeretni őt ebben az esetben azt jelenti, hogy az ő javát (pl. tisztább látását) akarod;
  • ha tekintettel vagy a körülményekre (pl. hallja-e más is, amit mondasz, vagy valóban kettesben vagytok; van-e ideje végighallgatni téged, vagy rohannia kell már a munkahelyére stb.);
  • ha tekintettel vagy esetleges más feszültségekre, gondokra, bajokra is, amik foglalkoztatják őt (pl. a munkahelyével, a szüleivel, a gyerekekkel, az egészségével kapcsolatban);
  • ha hajlandó vagy te is hasonló szembesítésre.

Miközben beszélsz,

inkább arra törekedj, hogy mint arra, hogy
egy témát jól meg tudjatok
beszélni (vagy a legfontosabbat,
vagy azt, ahol legkönnyebben tud
változtatni)
sok témát, vagy "minden"
problémát megbeszéljetek
a figyelem a problémára
irányuljon
ne az emberre koncentrálj
(amit csinál, az nem tetszik,
de őt magát elfogadod)
a viselkedéséről beszélj
("hogy tehetted ezt?")
ne a jelleméről
("hogy lehetsz ilyen?")
konkrétumokról beszélj ne általánosíts
("...mert te mindig..."
"...mert te soha...")
tényekre utalj ne a szándékát
vagy az indítékait emlegesd

A célod ne az legyen, hogy felülkerekedj, hanem hogy kölcsönösen megértsétek egymást!

3. A megbocsátás

a házasságban is, mint minden emberi kapcsolatban, nélkülözhetetlen a továbbéléshez. A párod nem követhet el olyan bűnt ellened, amit te ne tudnál megbocsátani, ha valóban megtapasztaltad, hogy Isten neked megbocsátott.

Kezeletlen és kezelt problémák

Olvasd el Mt 18,2-35-öt! Amivel a párod neked tartozik, az 100 dénár, ami nem semmi (kb. 400 gramm ezüst), de elenyészően kevés a 10 000 tálentum aranyhoz képest (több mint 4,5 mázsa), amit Isten neked engedett el. „Nem tudok megbocsátani” – mondod. Ez nem igaz. Ez a mondat a valóságban ezt jelenti: „Nem akarok megbocsátani.” Jól megbocsátani csak úgy lehet, ahogyan Isten is megbocsátott: teljesen és végleg, úgy, hogy még az emlékezetéből is kitörli a bűneinket (Ézs 43,25). Nem mondhatod: „Megbocsátok, de nem tudom elfelejteni.”

4. Cselekvően fordulj a problémához!

Ez azt jelenti, hogy

  • egyet kell értenünk abban, hogy mit kell tennünk;
  • ha mégsem értünk egyet, ne engedjük, hogy ez éket verjen közénk: tekintsük fontosabbnak a kapcsolatunkat, mint a problémát;
  • ha sem jó megoldás, sem kompromisszum nincs, értsünk egyet abban, hogy később foglalkozunk a problémával (nem halogatásról van szó Pató Pál módjára, hanem valódi elhatározásról).

A kommunikáció <<< Fel >>> Léteznek házassági szerepek a 21. században?