Névmutató - A Biblia a magyar képzőművészetben

Zichy Mihály

Az egyetemes rajzművészet talán legnagyobb alakja, s nem csak minőségre – mennyiségre nézve is, melyet az orosz cárok szolgálatában töltött fél évszázadnak köszönhet. Tizenhárom évesen rajzolt arcképe már nem mindennapi technikáról, lelki-szellemi összefogottságról árulkodik. Az eszmefestészet jegyében fogant bibliai tárgyú szénrajzai és olajfestményei is egyedülállóak. Ezek megítélésében kritikusai megosztottak voltak már korában is: a francia író-esztéta Th. Gautier „monstre de génie”-nek nevezte, Ady hasonlóképpen becsülte, Péterfy Jenő azonban bírálta, Munkácsyhoz képest elmarasztalta. Családja jogi pályára szánta, ő azonban szembeszállt ezzel az akarattal, s előbb Marastoni Jakab pesti festőiskolájában (1845–46), majd a bécsi Waldmüllernél (1847–48) tökéletesítette tudását. Innen került előbb orosz nagyhercegi, később négy cárt kiszolgáló „udvari festő” állásába (1848–49, 1852–74, 1884–1906). A magyar szabadságharc vérbefojtása elleni tiltakozásául kilépett I. Miklós udvarából, és fényképszínezéssel, majd portréfestéssel kereste kenyerét. Orosz feleségétől négy gyermeke született, családját hosszabb időkre hol orosz, hol magyar földön egyedül hagyta, huzamosabb külföldi tartózkodásai (Párizs, 1874–79, Grúzia, 1881–82) alatt. A cári udvar fogadásait, vadászatait, időtöltéseit örökítette meg akvarell- és gouache-technikával. A testi rabszolgasága által biztosított szellemi szabadság azonban hatalmas művekre képesítette: a Krisztus a pápa előtt (1871), a Luther Wartburgban (1871) vagy a német Kaulbachot (Arbuez Péter máglyára ítél egy családot) is felülmúló ábrázolásaira s az eszmefestészet olyan remekeire, mint A Démon fegyverei (utóbbi címén A Rombolás Géniuszának diadala, 1878), az Autodafé (1876) vagy a Zsidó mártírok (1871). A katolikus Zichy pravoszláv környezetben protestáns eszmék szószólójává vált, méghozzá igen közvetlen, keresetlen stílusban, ugyanakkor eszmeileg teljes megalapozottsággal. Egyéb bibliai tárgyú képeivel (Káin és Ábel, 1846, Levétel a keresztről, 1846, Kálvária, 1847) együtt a fenti műveket részletesen elemezzünk. – Berkovits Ilona: Z. M. élete és munkássága, Bp., 1964 (a legrészletesebb monográfia, amit csak magyar festőről készítettek), Reisinger János: Z. M. kiállításához, különnyomat, Bp., 2008.; Z. M. kiállításához, Élet és Irodalom, 2008. III.

Alkotásai a következő fejezetekben láthatóak:

A kötet elé
Káin megkeményíti magát
Az Apokalipszis
A Démon fegyverei