A Biblia a házasságról

Jogok és elvárások

Isten nem részesedést kér a pénzemből, az időmből, az érdeklődésemből, az erkölcsi alapelveimből, hanem a szívemet kéri.
„Add nekem a szívedet, fiam,
és tartsd szemed előtt útaimat!” (Péld 22,26) Mi a szív?
Személyiségcentrum. Az a „hely” a személyiségemben, ahol céljaim, vágyaim, törekvéseim, értékeim vannak.

„Ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is. ”
(Lk 12,34)

A szív az a trón, ahonnan az életem irányítása folyik. Életem, azaz: döntéseim, időbeosztásom, gazdálkodásom, erkölcsi magatartásom. Fontos kérdés tehát: ki uralkodik?
A szív az a hely, ahol Isten árama bejöhet és létrehozhatja életem „elektromágneses terét”, azaz belső rendet teremthet.

A szívből származik:

• az élet (Péld 4,23)
• minden gonoszság (Márk 7,21-22) – minden jóság (Lk 6,45)
• minden beszédtéma (Lk 6,45).

Amíg ez a fontos hely nincs betöltve Krisztussal, mindig azt fogom érezni,
hogy valami hiányzik nekem,
hogy valamit nem kapok meg, ami járna, hogy jogosan elvárhatom: koromnak a tiszteletet, teljesítményeimnek az elismerést, szépségemnek a csodálatot stb.
Ha ezeket nem kapom meg, akkor ellenségeskedem (ha extravertált vagyok), keserű leszek (ha introvertált vagyok).
Mert mindenki tartozik nekem! Környezetem minden tagja vegye észre, hogy ott vagyok,
hogy ki vagyok,
hogy milyen áldozatos, türelmes és jóindulatú vagyok,
hogy mit meg nem teszek értük... Pedig az ige figyelmeztet:

„Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.”
(Ef 4,31)

Tartoznak:

• a szüleim gondoskodással, segítséggel;
• a gyermekeim engedelmességgel, tökéletes viselkedéssel, azzal, hogy ne hozzanak rám szégyent, hogy büszke lehessek rájuk;
• a párom figyelmességgel, gyöngédséggel, rám szentelt idővel, tisztelettel, kielégítőbb szexuális kapcsolattal;
• az iskolám, az egyetemem színvonalasabb oktatással, jobb felszereléssel, igazságosabb elbírálással;
• a munkahelyem jobb munkakörülményekkel, jobb főnökkel, jobb beosztottakkal, több fizetéssel;
• a kormány megnyugtatóbb politikával, kielégítőbb gazdasági helyzettel.

ISTEN is tartozik nekem!

Istentől is „jár” nekem, hogy kellemesek legyenek a körülményeim (a lakás, a szomszédok, az időjárás), hogy az árnyékot adó tök ne száradjon el (mert én méltán haragszom a tök miatt! Jónás 4,9).
Adósom az Isten egészséggel, jobb szülőkkel, jobb házastárssal, jobb gyerekekkel, jobb tanárokkal, jobb kollégákkal. Mennyi szemrehányás van Tóth Árpád versében!

„Pénzt, egészséget és sikert másoknak, Uram, többet adtál, de én nem kezdek mégse pert,
és nem mondom, hogy adósom maradtál.”

Ha nem mondja, akkor miért mondja mégis?
Elvárom Istentől, hogy akaratát „megfelelően” időzítse (mit, hogyan, mikor tegyen), hogy bűneim következményeit elkerüljem...

„Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket? Kívántok valamit és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg, azért, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni.”
(Jak 4,1-3)

Nemcsak a harag, a keserűség is bűn.

„Ügyeljetek arra..., hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon.”
(Zsid 12,15)

De ha Krisztus a szívemben van, akkor rájövök:
én tartozom ISTENnek hálával, dicsérettel.

„Általa (Krisztus által vigyük Isten elé mindenkor a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.”(Zsid 13,15)

Isten engem megvásárolt jogaimmal együtt, nem a magamé vagyok.

„Testetek, amit Istentől kaptatok,
a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok. Mert áron vétettetek meg.”
(1Kor 6,19-20)

Isten elengedte az adósságaimat.

„Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.”
(Kol 2,14)

Az emberek tartozásainak jegyzékét ezért én is széttépem, kiengedem őket elvárásaim börtönéből (az adósok börtönéből), eldobom a kulcsot. (Olvasd el ehhez figyelmesen Mt 18,21-35-öt és gondolkozz rajta!)
Az embereknek is én tartozom: adóval, vámmal, tisztelettel (Róm 13,7-8), szeretettel, az erőtlenek gyengeségeinek hordozásával (Róm 15,1), minden embertársamnak az evangélium hirdetésével (Róm 1,14-15).

Postaláda 2.

<<<

Fel

>>>

Hová vezet a házasságunk?