A Biblia a házasságról
A feleség szerepköre
Nem a Biblia, hanem a népdal mondja:
„... Három marha nem nagy csorda, az asszony csak oldalborda.”
Az sem a Bibliában áll, hogy a férfi a teremtés koronája, hanem a közhiedelem véli azt, hogy ez bibliai eredetű állítás. A bibliai tanítás félreértése és félremagyarázása a közgondolkodásban, hogy az asszony alacsonyabb értékű és másodrangú a férfihoz képest.
Ősi székely népballadánk, a „Kőmíves Kelemen”, a befalazott asszonyról szól, akit tizenkét férfi kevesebbre becsült fél véka ezüstnél és fél véka aranynál. Ezzel szemben mit ír a Biblia az asszony értékéről?
„A derék asszony urának koronája. ”
(Péld 12,3)
„Aki jó feleséget talált, kincset talált. ”
(Péld 18,22)
„Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél.”
(Péld 31,10)
Hogy ez az utóbbi hasonlat mennyire erőteljes, mutatja az a tény, hogy a Biblia más helyen az Isten országát hasonlítja az igazgyöngyhöz (Mt 13,45-46).
A világ „megoldása” a nők hátrányos helyzetére a nőmozgalom és az emancipációért folytatott küzdelem, ami napjainkra feminista mozgalommá – sőt: feminista teológiává – torzult.
Erre adott válaszként hadd álljon itt Pásztor Jánosné imádságának egy részlete:
„Sára, Eszter és Deborah Istene...
Egy amerikai feminista imádságban Uram, így szólítottak Téged! Én is megpróbáltam, de nem sikerült. Te – Ábrahám, Izsák és Jákób Istene vagy! Kár, hogy a Bibliában nincs egy nő-Mózes vagy egy nő-Pál apostol! De hát mit csináljunk, ha nincs? Van sok nagyszerű nő a Bibliában, a történelemben, akik barátaiddá lettek, közvetlen munkatársaid voltak, akiken keresztül beavatkoztál egyházad dolgaiba. De rájöttem, Uram: én nem attól leszek egyenjogú és modern, ha Deborah Istenének szólítalak. Lehet, ha a Bibliát nők írták volna, akkor biztosan több nőről lenne benne szó. De Uram, a Biblia kijelentés Rólad s nem férfiakról s nőkről! Ne haragudj, hogy olyan sokszor csak önmagunkat keressük Bibliánkban is, nem Téged.
Köszönöm, hogy ember lehetek, hogy szabad ember lehetek. De nagyon köszönöm Neked, Uram, hogy nő-ember lehetek. Hogy azokhoz tartozhatom, akik évezredeken keresztül testükből táplálva adhatták tovább az életet. Köszönöm Neked azokat a nőket, akik teremtő munkádban részt vállaltak, akik gyermekeket szültek, akik alkottak, akik szőttek-fontak és kézimunkáztak, akik gyárakban és hivatalokban dolgoztak. Akik megállták és megállják a helyüket az életben. ”
Ugyanezt halljuk egy másik keresztyén asszony szájából is:
„Állítom, hogy nem az az asszony emancipált, aki magát a férfival egyenlővé teszi, hanem az, aki magát a maya másságában igenli. ”
(Ingrid Trobisch)
A Biblia megoldása a „nő-kérdésre”: helyére tenni a nőt – nem a férfi fölé, nem a férfi alá, hanem a férfi mellé.
Férfi és nő együtt kapta Istentől nemcsak azt a parancsot, hogy „szaporodjatok”, hanem azt is, hogy „uralkodjatok”. Asszony
nélkül a férfi nem egész, hanem csak értelmetlen fél cipzár, nélküle nem tud jól uralkodni (Gal 3,38; 1Kor 11,11).
A korszellem
(a sátán időszerű akarata)
- elmossa a férfi és a nő közti különbségeket,
- egymástól való függetlenségre biztat,
- felelősség nélküli jogokra biztat.
A célja az, hogy elhitesse az asszonnyal, hogy Isten őt korlátozni akarja, pedig a veszélytől akarja megóvni.
A Biblia
- a férfi és a nő egyenlő értékéről,
- egymástól való kölcsönös függéséről
- és mindkettőjük meghatározott szerepéről beszél.
A feleségszerep lényege: segítőtársnak lenni.
„Alkotok hozzáillő segítőtársat. ”
(1Móz 2,18)
A segítőtárs nem segédmunkás.
A jó segítőtársra az jellemző, hogy engedelmes (önmagát alárendelő), tiszteletteljes és szeretetteljes.
1. Engedelmesség
A görög szó („hypotasszo”) jelentéstartalma: beilleszkedés a másik által adott sémába.
Az Ef 5,21 szerint mindkét házasfélnek illeszkednie, igazodnia kell a másikhoz. A 22. vers azonban már csak az asszonyokat szólítja fel erre. Az asszonynak tehát különösen fontos, hogy önmagát háttérbe szorítva előnyben részesítse a férjét. A 24. vers újra a feleségeknek szól:
„Amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben.”
Az egyház Krisztus teste. A test tagjai „engedelmeskednek” a fejnek. Krisztus a világban ma az egyház által beszél, vigasztal, gyógyít és segít.
Az asszonyi engedelmesség tehát nem gyengeség, nem alacsonyabbrendűség, nem identitás-feladás, nem szolgalelkűség, hanem a férj által adott „séma” kiegészítése, betöltése, megvalósítása. Ha bibliai módon gondolkodunk róla, ilyen asszociációink lesznek: hűséges, előzékeny, hajlandó, rugalmas, alkalmazkodó, kellemes, szeretetre méltó, – csupa pozitív tulajdonság. Negatív vonásokat a feminista szemlélet juttat eszünkbe: nem magabiztos, meghunyászkodó, alsóbbrendű, gerinctelen.
Péter apostol, aki házas ember volt, még azt is megállapítja, hogy az engedelmes asszony szebb lesz:
„Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes Isten előtt. Egykor a szent asszonyok is, akik az Istenben reménykedtek, így díszítették magukat: engedelmeskedtek férjüknek.”
(1Pt 3,3-5)
Péter azokat az asszonyokat is engedelmességre inti, akiknek hitetlen férjük van. De természetesen emberek iránti engedelmességből nem sérthetjük meg Isten parancsát. Istentelen dolgokban nem kell követni a férjet (pl. sikkasztásban, alkoholizmusban, nemi perverziókban).
2. Tisztelet
... az asszony pedig tisztelje a férjét. „ (Ef 5,33)
A férj csak akkor érzi magát sikeresnek, ha a felesége is tiszteli őt. Lehet, hogy valakinek ezrek tapsolnak, mégis boldogtalan, ha a felesége nem méltányolja. De súlyos kudarcot is kibír a férfi, ha
a párja átöleli és így szól: ”Nem baj, drágám, én tudom, hogy te mit érsz." A férjnek a felesége tiszteletére is szüksége van ahhoz, hogy egész ember legyen.
Mi a tisztelet?
- Fokozott odafigyelés arra, akit tisztelek. Az a feleség, aki a férjére „odafigyel”, ismeri a férje gondjait, tudja: mi mindenért felelős, látja: mire van szüksége. Mindezeket figyelembe véve imádkozik is rendszeresen a párjáért.
- Különleges, másoktól megkülönböztető magatartás. Biztat, bátorít, észreveszi a pozitívumokat, kifejezésre juttatja, hogy maga fölé helyezi a férjét.
3. Szeretet
„... az idős asszonyok ... neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket. ”
(Tit 2,4)
A szeretet a feltétel nélküli e/fogadás és a feltétel nélküli önátadás attitűdje.
A feltétel nélküli elfogadás ebben az esetben azt jelenti, hogy a feleség szeretete a férje iránt nem azon múlik, hogy a férj menynyire szereti őt, sem azon, hogy hogyan viselkedik.
Ha egy asszony számára valóság az, hogy a férje Isten ajándéka, annak olyan következményei vannak, amelyek enélkül elképzelhetetlenek lennének:
- magáévá tudja tenni a férje gondolatait és érzéseit;
- el tudja fogadni döntéseit, még akkor is, ha azok nem kedvére valók; ha kiderül, hogy a döntés rossz volt, nem kesereg és nem tesz szemrehányásokat;
- vállalja a férje kudarcait is.
A feltétel nélküli önátadás is nehéz, de fontos gyakorlati lépésekben valósul meg. Ehhez is Isten erejére van szükség.
- Arra törekszik, hogy mindent megadjon a férjének, amire szüksége van: idejét, figyelmét, testét. Elkötelezett a kölcsönösen kielégítő szexuális életre: a szexet soha nem tekinti a férje számára különleges „jutalomnak”, a szexuális együttlét megtagadásával sohasem „büntet”.
- Ha kell, hallgatni is tud.
- Védi férjét a nyilvános bírálattól (még a szüleivel szemben is).
- Beilleszkedik abba az életmódba, amit férje hivatása és időbeosztása megkíván. Különösen nehéz, de fontos feladat ez orvos- és lelkészfeleségek esetében.
Az asszony szeretete is, ha „valódi”, az egész embert betölti:
- a testét, mert kívánja és élvezi a férjét;
- érzelmeit és gondolatait, mert ezek jelentős része a férjére irányul;
- a lelkét, mert hálaadó és közbenjáró imádságban hűségesen és kitartóan Isten elé viszi a férjét.
Ha az itt leírtakat összevetjük azzal, amit a férj szeretetéről olvastunk, világossá válik, hogy a házastársak közti szeretet egységet létrehozó energia.
|
