Jézust, amikor egy alkalommal a "felebarát" szeretetére buzdított, megkérdezte egy törvénytudó, hogy "ki az én felebarátom?" (Lk. 10:30) Jézus feleletként ezt a példázatot mondta el:
"Egy ember elment Jeruzsálemből Jerikóba, és a rablók kezébe esett. Azok, miután kifosztották és bántalmazták, otthagyták félholtan. A történet szerint arra ment egy pap, aki ezt látta, de elkerülte őt. Arra ment szintén egy lévita is (Izrael papi törzséből származó ember), de ő is elment mellette. Egy samaritánus pedig az úton haladva odaért és mikor meglátta, megesett rajta a szíve. Odament, bekötözte sebeit, olajat és bort töltött azokra, felsegítette saját állatára, és elvitte a vendégfogadóba, majd gondját viselte. Másnap pedig, amikor elment, pénzt adott a fogadósnak. Ezt mondta neki:
- Viselj gondot rá, és ha többe kerül, mint amit adtam, amikor visszatérek, megfizetem azt is.
E három közül, mit gondolsz - kérdezte Jézus - ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe esett? A törvénytudó azt felelte:
- Aki megkönyörült rajta.
Ekkor Jézus így szólt:
- Menj, és te is hasonlóképpen cselekedj!" (Lk. 10:30-37)
Rembrandt képén a fogadóba szállítást láthatjuk, amint a sebesültet lesegítik a lóról és a jótevő a fogadóssal beszél.
Jézus gyakran előforduló esetet említett.
A Jeruzsálem és Jerikó közötti 25 km-es útszakaszon órákon keresztül kellett mély völgyben vándorolni - kitéve rablók támadásainak. Jerikó valóban a papi városokhoz tartozott, és sok lévita lakosa volt.
E példázat hangsúlyozza, hogy különösen azokon kell segíteni, akik bajban vannak, akik igénylik mások testi-lelki segítségét. Hányszor vagyunk szemtanúi annak, hogy bajba jutott emberek mellett sokan elmennek közönyösen! Nem egyszer találkozhatunk rosszakarattal, mert segíteni kívánunk másokon.
Ne feledkezzünk meg azokról sem, akik környezetünkben magányosak, betegek, vagy szeretetre szomjaznak. Hányan szenvednek közönyünktől, akik inkább kívánják emiatt a halált, mint az életet! Ne feledjük - ők is felebarátaink!
Szívem öszvesérti rettenet,
közös életünk van emberek!
Bátorságom honnan vehetem?
Alvó angyal áll a hegyeken!
Erőm tehetetlen, fojtogat,
száraz könnyek szántják torkomat.
Mélységemben mégis látom én,
rejtett burkát tépi már a fény...
(Györe Imre: Szorongattatásom idején, részlet)
|
1. Mit tett a pap és a lévita, amikor látta a sebektől vérző embert?
2. Hogyan viselkedett az irgalmas samaritánus a bajbajutottal?
3. Kik a mi "felebarátaink"?