Az Ószövetség a művészetekben

Ninive megtér


Jónás próféta
Michelangelo: Jónás próféta, 1508-12. Sixtina, Róma

Az Úr másodszor is felkérte a prófétát a szolgálatra, aki ezúttal engedelmeskedett. Üzenete nem a szerető kérlelés, hanem inkább a kemény ítélethirdetés hangján szólt:

- „Még negyven nap, és elpusztul Ninive!” (Jón. 3:4)

Annál meglepőbb, hogy a niniveiek megtértek! A kicsinyektől fogva a nagyokig, a szolgáktól a királyig. Megalázták magukat, böjtöt hirdettek, megbánták bűneiket, és mondták: „Ki tudja? Talán visszatér és megbékél az Isten és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el!

És látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő gonosz útjukról; és megbánta az Isten azt az ítéletet, amelyről mondotta, hogy végrehajtja rajtuk, és nem hajtotta végre. És igen rossznak látszék ez Jónás előtt” (Jón. 3:9-4:1).


„Jónás mélységes haragot és csalódást érez; ő ‘igazságtevést’ akart, nem pedig könyörületet. Végül némi enyhülést talál az árnyékban a tök alatt, melyet Isten neki növesztett, hogy védje őt a naptól. De amikor Isten elszárasztja a növényt, Jónás kétségbeesik, és mérgesen panaszkodik Istennek. Isten így válaszol: ‘Te szánod ezt a tököt, amelyért nem fáradtál és amelyet nem te neveltél, amely egy éjjel felnőtt, másik éjjel pedig elpusztult. Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, amelyben több van tizenkétszer tízezer embernél, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között, és barom is sok van?!’ Isten Jónásnak adott válasza jelképesen értendő. Isten azt magyarázta Jónásnak, hogy a szeretet lényege ‘fáradni’ valamiért és ‘nevelni’ valamit, hogy szeretet és fáradozás elválaszthatatlanok. Az ember azt szereti, amiért fárad, és azért fárad, amit vagy akit szeret... A szeretet cselekvő törődés annak életével és fejlődésével, akit vagy amit szeretünk.”
(Erich Froom: A szeretet művészete, részlet)

Michelangelo freskóján Jónás mellett ott látjuk a halat és az árnyékot adó növényt (az eredeti szövegben ricinusbokorról van szó), Isten tanításának hordozóit. Jónás kicsavart, elforduló testtartása lázadó lelkületéről árulkodik. A féloldalasan Istenre néző arc és a hozzá kapcsolódó kézmozdulat vádol és kárhoztat: ‘Szégyenben hagyta őt az Úr!’ Prófétai tekintélyén esett csorba – és ez fontosabb számára, mint százhúszezer ember élete. Amit az ítélet elmaradása miatt csalódott Jónás szemrehányásnak szánt, az a legnagyobb bizonyságtevés lett Istenről, jelleméről, az elveszendőkkel kapcsolatos szeretetéről: „...Tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú, és a gonosz miatt is bánkódó” (Jón. 4:2).

Az Úr „nem feddődik minduntalan,
és nem tartja meg haragját örökké.
Nem bűneink szerint cselekszik velünk,
és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint...
Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz,
olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.”
(Zsolt. 103:9-13)

Isten irántunk tanúsított kegyelmét természetesnek vesszük, de gyakran zúgolódunk, amikor mások iránt is megnyilatkozik. Jónás esete leleplezi a saját lelkületünket is: Teremtőnkkel ellentétben, ritkán tudunk szívből örülni embertársaink megtérésének, megjobbulásának, mert nincs bennünk igazi együttérzés, igazi szeretet!

Jézus Krisztus földi szolgálata idején így intette kortársait hitetlenségük miatt: „Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek Jónás prédikálására...” (Mt. 12:41)

KÉRDÉSEK:

  1. Milyen régészeti leletek tanúskodnak Ninive nagyságáról? (Lásd: C.W. Ceram: A régészet regénye. Bp. 1965. 171-174.l.; Wolf Schneider: Városok Urtól utópiáig. Bp. 1973. Ninive, a gyilkos város c. fejezet, 67-74.l.)
  2. Mi jellemzi az igazi szeretetet Jónáséval ellentétben?

Jónás próféta <<< Fel >>> Ésaiás próféta I.