Az Ószövetség a művészetekbenMárdokeus és Hámán
Márdokeus és Eszter könyörgése meghallgatásra talált az Úrnál. Tudták, hogy a lehetőségek szerint az embernek is meg kell tenni a magáét, de hitük Istenre támaszkodott. Meg voltak győződve, hogy az Úr figyelemmel kíséri az eseményeket, és gondviselésével segít. Eszter tudta, hogy nem a személyes befolyása a döntő. Itt isteni közbeavatkozásra van szükség. Nem is vártak hiába, mert a hűséges Isten már munkálkodott. Xerxes, amikor meglátta a belépő királynét, tudta, hogy nagyon nyomós oka lehet, ha élete kockáztatása árán hozzá ment, és azonnal kinyújtotta pálcáját. Az isteni befolyás mellett annak is szerepe lehetett, hogy Eszter személye és jelleme az idők folyamán kivívta a király megbecsülését. Teljes érdeklődéssel fordult hozzá: - „Mi a kérésed, Eszter királyné?” Eszter nem hamarkodta el a választ, megfontoltan cselekedett. A kedvező alkalomra várt. Nem a trónteremben, hanem személyesen szerette volna elmondani óhaját. Meghívta a királyt és Hámánt egy lakomára. Ott férje ismét biztatta: „Ha a fele országot kéred, azt is megkapod”. De Eszter még mindig nem válaszolt. Úgy érezte, várnia kell. Jöjjön el Hámánnal együtt másnap is – kérte a királyt – akkor elmondja kérését. Hámán hazafelé menet találkozott Márdokeussal, aki most sem hajolt meg előtte. A lakomán való részvétel boldogsággal töltötte el, addigi pályájának csúcspontját jelentette, de amikor elújságolta feleségének a nagy eseményt, hozzátette: - „De mindez semmit sem ér nékem, amíg látom a zsidó Márdokeust ülni a király kapujában. A következő éjszaka Ahasvérust kerülte az álom. Kérte szolgáit, hogy hozzák elő az uralkodásáról írt krónikák könyvét, és olvassanak fel belőle. Eljutottak egészen addig az esetig, amikor a két udvarmester összeesküvése lelepleződött, és kivégezték őket. A király hirtelen felkapta fejét és megkérdezte: - Mivel jutalmazták meg Márdokeust, aki az összeesküvést leleplezte? - Semmivel. Nincs róla feljegyzés – válaszolták a szolgák. Reggel épp ekkor érkezett meg Hámán a királyhoz, hogy elkérje Márdokeus életét. Még mielőtt bármit mondhatott volna, megkérdezte tőle a király: - „Mit kell cselekedni azzal a férfiúval, akinek a király tisztességet kíván?” (Eszter 6:6) Hámán öntelten magára gondolt. Válasza kifejezte lelkületét, azt, hogy neki mi a legfontosabb:
Akkor mondta a király Hámánnak: - „Siess, hozd elő azt a ruhát és azt a lovat, amint mondtad, és cselekedj úgy a zsidó Márdokeussal, aki a király kapujában ül, és semmit el ne hagyj mindabból, amit szóltál” (Eszter 6:10). Micsoda döbbenetes fordulat! Hámán nem akart hinni a fülének. Amit magának kívánt, mint „a király legelső fejedelme”, hajtsa végre; ő tegyen tisztességet személyes ellenségének, a kiirtásra ítélt nép egyik tagjának! A metszeten Hámán látható, amint kantárral a kezében vezeti gyűlölt ellenségét. Értetlenség és döbbenet kavargott benne. Számára érthetetlen, hogy „az Úr szemmel tartja az Őt félőket, az Ő kegyelmében bízókat” (Zsolt. 33:18). Márdokeus ámul Isten csodálatos szabadításán, de a népéért való aggódás még gyötri szívét. Isten gyakran hagyja az eseményeket teljesen kiforrni, és azon a ponton is csak ritkán lép közbe látványosan. Sokszor csupán alig észrevehető változást idéz elő valahonnét a titokzatos háttérből, de mesteri keze nyomán rendszerint teljes, pozitív fordulat áll be. KÉRDÉSEK:
|
||||||||||||
