Az Ószövetség a művészetekben

Hámán és Eszter, a Purim ünnepe

Michelangelo: Eszter története, 1508-12. Sixtina, Róma

Hámán lelke igencsak háborgott hazafelé menet! De nem sokáig töprenghetett, mert máris mennie kellett a lakomára. Ott Ahasvérus király újra biztatta hitvesét: Ha országa felét kéri is, megadja! Eszter érezte, itt az alkalmas idő, és a jól előkészített pillanatban megszólalt:

- „Mert eladattunk, én és az én nemzetségem, hogy kipusztítsanak, megöljenek és megsemmisítsenek minket. Ha csak szolgákul vagy szolgálókul adattunk volna el, akkor hallgatnék, jóllehet az ellenség nem adna kárpótlást a király veszteségéért.
És szólt Ahasvérus király és mondta Eszternek:
- Ki az és hol van az, akit az ő szíve erre vitt, hogy azt cselekedné?
És mondta Eszter:
- Az ellenség és gyűlölő, ez a gonosz Hámán!
Akkor Hámán megrettent a király és királyné előtt. A király pedig felkelt haragjában a borivástól és ment a palotakertbe. Hámán pedig ott maradt, hogy életéért könyörögjön Eszter királynénál; mert látta, hogy a király részéről elvégeztetett az ő veszte” (Eszter 7:4-7). Ebben a pillanatban lelepleződött Hámán minden szándéka. Visszatérve Ahasvérus Hámán felől úgy rendelkezett, hogy őt akasszák fel a Márdokeus számára készített fára.

„Lehúzta a király a gyűrűjét, amelyet Hámántól elvett, és adta azt Márdokeusnak. Eszter pedig Márdokeust tette Hámán házának fejévé” (Eszter 8:2).

Michelangelo három epizódot is ábrázolt e történetből a Sixtus-kápolna sarokrészében. Balra Esztert látjuk a lakomán, amint vádolva rámutat Hámánra. Jobbra a király űzi el szeme elől a kegyvesztett férfiút, a bitófára mutatva. Középen pedig sajátos, kifordult helyzetben jeleníti meg a felfeszített Hámánt.

A királyné azonban tovább könyörgött népéért, ugyanis a médek és perzsák törvénye – mégha a király is adta ki – vissza nem vonható. Xerxes felhatalmazta Márdokeust és Esztert, hogy ellenrendelettel fordítsák vissza népük gyűlölőire az ítéletet. És megírták Ahasvérus nevében, „hogy megengedte a király a zsidóknak, akik bármely városban vannak, hogy egybegyűljenek és keljenek fel életükért...” (Eszter 8:11). Így szabadultak meg a gyilkos terv végrehajtásától. „És minden tartományban és minden városban, ahová a király szava és rendelete eljutott, öröme és vigalma lett a zsidóknak, lakoma és ünnep, és sokan a föld népei közül zsidókká lettek; mert a zsidóktól való félelem szállta meg őket” (Eszter 8:17).

Eljött a 12. hónap tizenharmadik napja, „amelyen a zsidók ellenségei remélték, hogy hatalmat vesznek rajtuk, ám ellenkezőleg fordult; mert maguk a zsidók vettek hatalmat azokon, akik őket gyűlölték” (Eszter 9:1).

Márdokeus rendelkezett arról is, hogy ennek a napnak emlékezete örökre megmaradjon. Ebből lett a zsidók Purim ünnepe. Emlékeztetőül, hogy sorsvetéssel (= Púr) kereste a kedvező alkalmat Hámán népük kiirtására, „meghagyta nékik, hogy tartsák meg az Adár hónapnak tizennegyedik és tizenötödik napját évről évre, mint olyan napokat, amelyeken megnyugodtak a zsidók ellenségeiktől, és mint olyan hónapot, amelyben keserűségük örömre, és siralmuk ünnepre fordult, hogy tartsák meg azokat vigalom és öröm napjaiul, és küldjenek ajándékokat egymásnak és adományokat a szegényeknek” (Eszter 9:21-22).

Rembrandt: Eszter lakomája, 1660. Puskin Múzeum, Moszkva

Rembrandt festményén a háromszemélyes lakomát látjuk, amint Eszter szavai közben Hámán arca elborul. Megrendülve, halálra váltan néz maga elé. Nem állja a király tekintetét. A holland mester itt is a történet „mélyébe” hatolt. Most is az emberi személyeken és arcokon tükröződő jellemet és lelkiállapotot hangsúlyozza. Eszter alakjára fény árad, az isteni kegyelem tölti el. Bűnbánatban megtisztulva és imában megerősödve jelent meg a sorsdöntő lakomán. Egy személyben egész népét képviselte. Eszter, népe szabadító „csillaga”-ként ragyogott a perzsa udvarban!

A 33. zsoltár egyedülálló szépséggel szól Isten szabadításáról, az Ő elgondolásaival ellenkező gonosz tervek meghiúsításáról:

KÉRDÉSEK:

1. Hogyan viselkedett Eszter a válság alatt?
2. Hogyan fordult vissza az ítélet Hámánra?
3. Milyen különleges szerepe és mondanivalója van Eszter könyvének a Biblián belül?