Az Ószövetség a művészetekbenEzsdrás és Nehémiás
Az otthonlévők nemzeti újjáteremtésében Izráel történelmének két nagy alakja: Ezsdrás és Nehémiás oroszlánrészt vállalt. Nagy szükség volt a munkájukra, példaadásukra, mert a templom megépülése után a nép körében lelki hanyatlás és az Isten törvénye iránti közömbösség kezdett kialakulni. Ezsdrás, hazájától távoli földön született, de a "menny Istenének törvényében írástudó” (Ezsd. 7:21) volt. Artaxerxes Longimanus perzsa királytól engedélyt kapott i.e. 457-ben, hogy egy újabb csapat élén hazatérhessen, kezében az utcák és városfalak megépítésére adott királyi rendelettel. Ennek megvalósítása a nemzeti élet megindulásának, újjáteremtésének alapvető feltétele volt. Ezsdrás megszervezte a hazatérő csapatot, és mély imában kértek szerencsés utat Istentől. A négy hónapig tartó pusztai vándorlás alatt Isten megvédte őket a rájuk leselkedő ellenségektől (Ezsd. 8:31). Amikor Ezsdrás látta a több mint hetven éve otthon tartózkodók életét, megrendült, mivel sok mindenben eltértek Isten törvényétől. Egy alkalommal az esti áldozat idején a nép előtt imádkozott, és ekkor mindenki füle hallatára elmondta a tapasztaltak miatti bánatát. „Nem sok ideje, hogy az Úr, a mi Istenünk könyörült rajtunk, hogy hagyjon minekünk maradékot, és hogy adjon nekünk egy szeget az ő szent helyén... És most mit mondjunk, óh, mi Istenünk, mindezek után? Azt, hogy mi mégis elhagytuk parancsolataidat, amelyeket parancsoltál...” (Ezsd. 9:8, 10-11) Megint kezdik elölről ugyanazokat a hibákat, visszaéléseket, amelyekért a nagy tragédia, a babiloni fogság rájuk szakadt. Nagy szükség volt erre az őszinte, szeretettel átitatott feddésre, bizonyságtevésre! Az egész nép keservesen sírt Ezsdrással együtt (Ezsd. 10:1), belátták vétkeiket, és bűnbánatot gyakoroltak. Lelki vezetőjük „erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét, és tanítani Izráelben a rendeléseket és ítéleteket” (Ezsd. 7:10). Ő gyűjtötte össze a Szentírás régi kéziratait, és a másolásukról, terjesztésükről is gondoskodott. Szent hivatásának tekintette, hogy a nép lelkületét átitassa Isten szavának ismeretével. Az eredményeket soha nem a maga érdemének tudta be, hanem mindig „az Úrnak őrajta nyugvó kegyelmére” hivatkozott. Nehémiás, Artaxerxes perzsa uralkodó pohárnokaként dolgozott a susáni várban. Egy napon meglátogatta egy Júdából érkezett atyjafia, Hanáni. Megtudta tőle, hogy az otthonlévők „nagy nyomorúságban és gyalázatban vannak; és azonfelül Jeruzsálem kőfala lerontatott, s kapui tűzben égtek meg” (Neh. 1:3). Mélységesen elszomorodott. A király, látva bánatát megengedte, hogy hazamehessen segíteni az újjáépítésben. I.e. 445-ben (huszonkét évvel Ezsdrás hazatérése után) megérkezett Jeruzsálembe, gondos körültekintéssel megszervezte az építkezést, beosztotta a teendőket. Nem élt a magas tisztségével járó kiváltságokkal, hanem saját kezével dolgozott az építkezésen. Példát mutatott másoknak; nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is szemléltette a helyes út követését. Mikor elkészült a kőfal, megszervezték Jeruzsálem és az ország benépesítését, valamint a templomi szolgálatot. A nép körében lévő kirívó igazságtalanságokat Nehémiás nyilvánosan megfeddte. Ezsdrással közösen felállították az istentiszteleti rendet, felolvasták és elmagyarázták az összegyűlt népnek Mózes törvényét. Visszaállították az elfelejtett isteni rendelkezéseket, bűnbánatot gyakoroltak és megerősödtek a Szentírás igazságaiban. Mindezeknek felmérhetetlen hatása volt az egész nemzetre! Minden lehetőségük megadatott, hogy most végre valóra váltsák Isten terveit! Az illusztráción az építkezést láthatjuk. Izráel ellenségei rossz szemmel nézték és minden eszközzel meg akarták hiúsítani a falak elkészültét. Különféle csapdákat eszeltek ki Nehémiás számára, de ő soha nem tágított Isten szavától és tanácsától. Ezekről a „viszontagságos időkről” jövendölt Dániel próféta (Dn. 9:25).
KÉRDÉSEK:
|
||||||||||||
