Az Ószövetség a művészetekben

Eszter könyve

Sebastiano Ricci: Eszter Ahasvérus előtt, 1733-34. National Gallery, London

A Perzsa Birodalom fénykorában Xerxes – bibliai nevén Ahasvérus – király (i.e. 486-465) uralkodása alatt a zsidó nép nagy veszélybe került. A válság távol hazájuktól, Perzsia egyik fővárosában: Susánban (Szúzában) alakult ki, de nemzeti létük is megkérdőjeleződött.

Sátán állandó törekvése az, hogy Isten egyházát kiirtsa, elpusztítsa. Eszter könyve feltárja, hogy az ilyen rendkívüli válságok miként keletkeznek, és hogyan szabadít meg azokból Isten. Egyben a nehéz körülményekben való megállásról, az ember helyes magatartásáról, viselkedéséről is tanít.

I.e. 483-ban, mintegy tíz évvel a nagy próba előtt, Ahasvérus fél évig tartó lakomát rendezett a fejedelmeknek és szolgáknak Susán várában. Az utolsó napok egyikén megparancsolta, „hogy hozzák elő Vástit, a királynét a király elé, királyi koronával, hogy megmutassa a népeknek és fejedelmeknek az ő szépségét; mert szép arcú volt” (Eszter 1:11). Vásti azonban nem akart a részeg férfiak előtt mutatkozni, így megtagadta a kérés teljesítését. Az uralkodó igen megharagudott, és tanácsosai javaslatára megfosztotta Vástit koronájától, nehogy engedetlensége követőkre találjon a birodalomban. Helyette más királynét kellett választani, „aki jobb őnála” (Eszter 1:19). És kerestek a birodalom mind a százhuszonhét tartományában „szép arcú szűz lányokat”.

Közéjük került Eszter is, Márdokeusnak, a susáni királyi udvarban lévő zsidó férfiúnak fogadott leánya. „Szép alakú és szép arcú” hajadon volt, de ami fontosabb ennél: nemes jellemű és istenfélő is. „...És kedves volt Eszter mindenki szeme előtt, aki látta őt. Felvitetett Eszter Ahasvérus királyhoz, az ő királyi házába... És a király Esztert minden asszonynál inkább szerette,... és tette a királyi koronát az ő fejére, és királynévá tette Vásti helyett” (Eszter 2:15-17). Eszter azonban Márdokeus tanácsára senkinek sem mondta meg a származását.

Időközben Márdokeus tudomására jutott, hogy a király ellen két udvarmestere összeesküvést szervezett. Eszter közvetítésével tudatta ezt Ahasvérussal. „És megvizsgálták a dolgot, és igaznak találták, és mind a kettőt fára akasztották. Majd beírták a krónikák könyvébe a király előtt” (Eszter 2:23).

Ezek után a király közelébe férkőzött egy hiú, becsvágyó, gyenge jellemű ember, Hámán, és kegyeit elnyerte, annyira, hogy „...felmagasztalta őt, és feljebb helyezte székét minden fejedelménél, akik vele voltak” (Eszter 3:1). Hatalomittasan és önmagától eltelve megparancsolta mindenkinek, hogy hajtsanak térdet, boruljanak le előtte. Istennek járó tiszteletet követelt magának.

Márdokeus azonban a Tízparancsolathoz (azon belül a második parancsolathoz) ragaszkodva, nem borult le előtte. Hámán ezt személyes sértésnek vette, és gyűlölet támadt szívében. Amikor megtudta, hogy Márdokeus zsidó származású, elvakult dühében elhatározta az összes zsidó kiirtását. „Púrt, azaz sorsot vetettek” (Eszter 3:7), hogy megtudják az alkalmas időt terve végrehajtására. Hámán a bosszú megvalósítását élete céljává tette. Hogy a királyt befolyásolhassa, igazsággal kevert hazug vádakat koholt, és elérte nála, hogy kiadja a rendeletét, és elküldje azt minden tartományba, „hogy kipusztítsák, megöljék és megsemmisítsék mind a zsidókat egy adott napon”, a 12. hónap (Adár hónap) tizenharmadik napján (Eszter 3:13). Tehát a rendelet kiadása napjától számított egy évre szabták meg a végrehajtás időpontját, hogy legyen idő előkészülni a pusztításra!

Márdokeus a rendelet másolatát átadatta a királynőnek, és azt üzente, hogy menjen be a királyhoz, és esedezzen népéért! Eszter azt válaszolta, hogy halál fia, aki hivatlanul az uralkodó elé merészkedik, „kivéve, akire a király aranypálcáját kinyújtja, az él; én pedig nem hívattam, hogy a királyhoz bemenjek, már harminc napja”.

- „Ne gondold magadban – üzente vissza Márdokeus –, hogy a király házában megmenekülhetsz a többi zsidó közül. Mert ha e mostani időben te hallgatsz, máshonnan lesz könnyebbségük és szabadulásuk a zsidóknak; te pedig és atyád háza elvesztek. Ki tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra?” (Eszter 4:11-14)

Eszter a király elé járult, ezt azonban megelőzte hitbeli döntése. A tét óriási: pusztulásuk vagy megmaradásuk. Tudta, hogy Hámán mögött az Ősellenség rejtőzik, akit csak a „nálánál erősebb” (Lk. 11:22), a hatalmas Isten győzhet le! Imában és böjtben hozzá járulni – ez az egyetlen megoldás.

KÉRDÉSEK:

1. Miért nem borult le Márdokeus Hámán előtt?
2. Mi jellemzi Márdokeus és Eszter magatartását a válságban?