Az Ószövetség a művészetekben
A Szent Sátor
Isten örök vágya, hogy gyermekeivel együtt lakozzék. Az Édenben még személyesen érintkezhettek Teremtőjükkel az ősszülők, de a bűn elkövetése után nem láthatták többé színről színre az Igazság Urát. Az igazi szeretet azonban „soha el nem fogy” (I.Kor. 13:8) – így Istené sem változott vagy csökkent a bűnös ember iránt. Jelképekkel adta tudtukra, hogy közvetlenül nem érintkezhet velük a bűn miatt, de mégis „velük van” (Ésa. 7:14; Mt. 1:23). Egy elkülönített helyen sátrat készíttetett, hogy népével együtt lakozhasson. Ezzel azt juttatta kifejezésre, hogy az elesett ember társa, vezetője, szabadítója szeretne lenni. Amikor Isten lehajol a bűnös emberhez, akkor azért teszi ezt, hogy bűneiből megtisztítsa és felemelje magához.
|
Az újjáteremtett földön az Isten és az ember közvetítő jelképek nélkül, személyes közösségben lesz egymással. Az üdvözültek „látják az ő orcáját” (Jel. 22:4). Megvalósul az igazak vágya: „...Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük” (Jel. 21:3).
Mózes idejében a – vándorlás miatt szétszedhető és hordozható – szent sátor volt Isten hajléka Izráel fiai között. A sátor berendezése és az ott folyó szertartások minden részletükben a mennyei szent helyet és Krisztus papi-főpapi szolgálatát voltak hivatva ábrázolni (II.Móz. 25:9, 40; Zsid. 8:1-5; Jel. 11:19; 15:5-8).
Isten megmutatta Mózesnek a Sínai-hegyen a sátor felépítését és elkészítésének a módját. Még a szakmunkák elvégzéséhez is Szentlelke adott tanácsot, ihletet, vezetést (II.Móz. 31:1-11; 36:1; 35:30-36). Csak önkéntes adományokból végezhették a munkálatokat, ugyanis Isten számára elfogadhatatlan a kikényszerített, nem szívből jövő adomány (II.Móz. 35:5; vö.: I.Krón. 29:2, 5-9, 17).
A sátrat körülkerített udvar, pitvar választotta el a tábor többi részétől. Itt állt az égőáldozati oltár és a rézmedence. Az oltárnál az áldozatot bemutató az áldozati állat fejére tette kezét, ezzel bűnét áthárította rá. Az állat leölése Krisztus keresztjére, megváltói áldozatára utalt. A medence vizével tisztálkodtak a papok, mielőtt a szentélybe léptek volna.
|
A sátor két részből állt: a szent helyből és a szentek szentjéből. A szent helyen a naponkénti bűnelrendezést, a szentek szentjében az évenkénti engesztelést, a bűneltörlést végezték. A szent helyen balra a hétágú gyertyatartó állt. Krisztus magát a „világ világosságának” (Jn. 8:12; 9:5; 12:35-36), követőit pedig sötétben világító gyertyának, fénynek, csillagnak nevezte (Mt. 5:14-16; Jel. 1:20). A világításhoz sajtolt tiszta faolaj a Szentlélek munkájára utalt (III.Móz. 24:1-4; Zak. 4:2-6). Krisztus tanítványai csak a Tőle kapott kegyelemmel „világíthatnak” másoknak, csak a Szentlélek által teremhetnek igazi gyümölcsöt életükben (Gal. 5:22). Jobb oldalon a kenyerek asztala helyezkedett el. Krisztus magát az „élet kenyerének” (Jn. 6:35) nevezte. Tudatosította, hogy az ember testi-lelki tápláléka Istentől függ! Középen, a kárpit előtt állt az illatáldozati oltár, amelyen tömjént égettek. Ennek füstje az Atyához felszálló imádságokat jelképezte, amelyhez jóillatként társul Krisztus közbenjáró könyörgése. A szent helyet a szentek szentjétől súlyos kárpit választotta el. E függöny felé hintettek a papok a bűnöst helyettesítő áldozati állat véréből. Az Újszövetségben azt olvassuk, hogy ez a kárpit Jézus Isten-emberi testét is jelentette, mint aki közöttünk és az Atya között áll közbenjáróként. Csak általa, rajta keresztül járulhatunk az Atyához!
|
„...Azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, azon az úton, amelyet ő szentelt nekünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által” (Zsid. 10:19-20).
A szentek szentjében a frigyláda vagy másnéven a szövetség ládája állt, benne a Tízparancsolatot tartalmazó kőtáblákkal. Felette két kérub (mennyei lény) helyezkedett el. Közöttük, a láda tetején jelent meg Isten ködszerű fényességben. Ez volt tehát Isten jelenlétének helye! A frigyláda tetejére, fedelére hintett vér egy évben egyszer az egész nép bűneit eltörölte. Azt fejezte ki, hogy bár a törvény áthágása halálos ítéletet vonna maga után, az elhintett vér bizonyság, hogy helyettes áldozat történt a bűnös javára. Így állt helyre a kapcsolat Isten és ember, a tiszta és a tisztátalan között. Ez csak Krisztus áldozata által volt lehetséges (I.Pt. 1:18-20)!
KÉRDÉSEK:
- Miért építették a szent sátort?
- Kit jelképeznek a sátor berendezési tárgyai?
- Hogyan lehetséges a bűnös embernek Istennel kapcsolatot teremteni?
