Az Ószövetség a művészetekben
Az aranyborjú
Isten a törvényadás előtt és után is megkérdezte Izráelt: Lesznek-e az ő népe, elfogadják-e feltételeit? „A nép egy akarattal felelt: Amit az Úr rendelt, mind megtesszük” (II.Móz. 19:8; 24:3). Ekkor felhívta Mózest a hegyre, hogy átadja a kőtáblákat. Negyven nap és éjjel volt ott, Isten dicsőségének felhőjével beborítva. Izráel szinte kézzelfogható távolságban szemlélhette a dicsőség felhőjét. Annál érthetetlenebb, hogy mégis felbontották az Istennel imént kötött szövetséget! „Mikor látta a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűltek Áron ellen, és mondták néki: Áron azt gondolta, ha ékszereiket kéri a bálvány készítéséhez, akkor elállnak szándékuktól – de tévedett. Leszedték aranyfüggőiket és elvitték neki. Ő pedig a nép hangulatának és követelődzésének nem tudott ellenállni. Ahelyett, hogy visszatartotta volna a tévelygőket, engedett nekik. „Elvette kezükből” az aranyat, „és alakította azt..., így csinált abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid, Izráel, akik kihoztak téged Egyiptom földjéből” (II.Móz. 32:1-4). Borjú képével cserélték fel a láthatatlan Isten dicsőségét! (Zsolt. 106:19-20) Ezt látva, Isten felajánlotta Mózesnek, hogy elveti ezt a népet, és az ő utódaiból támaszt majd igaz népet magának. De a hűséges férfiú – a másokért való közbenjárás örökszép példájaként – Izráel iránti szeretetére emlékeztette Istenét! Nem mintha erre szükség lett volna. Mózes vizsgája volt ez. Nemzete iránt érzett feltétlen szeretetét próbálta meg az Úr. A Mindenható elfogadta Mózes érveit, de a törvényszegés következményeit nem háríthatta el. „...Megindult Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblája; mindkét oldalukon beírt táblák... A táblák pedig Isten kezének alkotásai voltak, az írás is Isten írása volt... És mikor közeledett a táborhoz, látta a borjút és a táncolást. És felgerjedt Mózes haragja, és elvetette kezéből a táblákat, és összetörte azokat a hegy alatt” (II.Móz. 32:15-16, 19). Így értette meg velük, hogy az aranyborjú készítése az Isten ujjával írt kőtáblák összetörésével volt egyenértékű. „Áronra is igen megharagudott az Úr, és el akarta őt is pusztítani...” (V.Móz. 9:20), csupán Mózes könyörgő imájára mentette meg. Óriási erő és lélekmentő hatalom a szív őszinte szeretetéből fakadó ima! Később töredelmes bánatával Áron újból elnyerte Isten kegyelmét. Isten büntető ítélete következett ezután a népre. Ha az Úr nem lépett volna közbe, akkor a még menthető izráeliták is istentagadásba merültek volna, és elveszítették volna üdvösségüket! „Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát” (Ésa. 26:10). A büntetés súlya alatt Izráel igaz bűnbánatra jutott. „És másnap mondta Mózes a népnek: Majd újra felment Mózes a hegyre, és Isten ismét felírta két kőtáblára a Tízparancsolatot. Mózes szívből vágyakozott Isten dicsőségének látására. Az Örökkévaló ezért kinyilvánította előtte jellemét – igazságosságát és szeretetét. „Az Úr pedig leszállt felhőben,... elvonult őelőtte és kiáltott: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezerízig; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt, de nem hagyja* büntetlenül” (II.Móz. 34:5-7). Poussin festményén a középpontban az Egyiptomból ismert aranyborjút láthatjuk. Körülötte a féktelen kicsapongással és vad tánccal ünneplő tömeget élénk, rikító színekkel ábrázolta a festő. A kép bal felső részén Mózest látjuk, amint jön le a hegyről Józsuéval, és „szent haragjában” darabokra töri a kőtáblákat.
KÉRDÉSEK:
* A Károlyi-féle Bibliában – amelyből mi is idézünk –, a „de” szó után „a bűnöst” dőlt betűvel van szedve. Ez azt jelenti, hogy nincs az eredeti szövegben, hanem fordítói betoldás, és ez esetben téves.
|
