Az Ószövetség a művészetekben

Az aranyborjú


Az aranyborjú imádása
Nicolas Poussin: Az aranyborjú imádása, National Gallery, London

Isten a törvényadás előtt és után is megkérdezte Izráelt: Lesznek-e az ő népe, elfogadják-e feltételeit? „A nép egy akarattal felelt: Amit az Úr rendelt, mind megtesszük” (II.Móz. 19:8; 24:3). Ekkor felhívta Mózest a hegyre, hogy átadja a kőtáblákat. Negyven nap és éjjel volt ott, Isten dicsőségének felhőjével beborítva.

Izráel szinte kézzelfogható távolságban szemlélhette a dicsőség felhőjét. Annál érthetetlenebb, hogy mégis felbontották az Istennel imént kötött szövetséget! „Mikor látta a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűltek Áron ellen, és mondták néki:
- Kelj fel, csinálj nekünk isteneket, akik előttünk járjanak; mert nem tudjuk, mint lett dolga ama férfiúnak, Mózesnek, aki minket Egyiptom földjéből kihozott.”
 


Áron azt gondolta, ha ékszereiket kéri a bálvány készítéséhez, akkor elállnak szándékuktól – de tévedett. Leszedték aranyfüggőiket és elvitték neki. Ő pedig a nép hangulatának és követelődzésének nem tudott ellenállni. Ahelyett, hogy visszatartotta volna a tévelygőket, engedett nekik. „Elvette kezükből” az aranyat, „és alakította azt..., így csinált abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid, Izráel, akik kihoztak téged Egyiptom földjéből” (II.Móz. 32:1-4). Borjú képével cserélték fel a láthatatlan Isten dicsőségét! (Zsolt. 106:19-20)

Ezt látva, Isten felajánlotta Mózesnek, hogy elveti ezt a népet, és az ő utódaiból támaszt majd igaz népet magának. De a hűséges férfiú – a másokért való közbenjárás örökszép példájaként – Izráel iránti szeretetére emlékeztette Istenét! Nem mintha erre szükség lett volna. Mózes vizsgája volt ez. Nemzete iránt érzett feltétlen szeretetét próbálta meg az Úr. A Mindenható elfogadta Mózes érveit, de a törvényszegés következményeit nem háríthatta el.

„...Megindult Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblája; mindkét oldalukon beírt táblák... A táblák pedig Isten kezének alkotásai voltak, az írás is Isten írása volt... És mikor közeledett a táborhoz, látta a borjút és a táncolást. És felgerjedt Mózes haragja, és elvetette kezéből a táblákat, és összetörte azokat a hegy alatt” (II.Móz. 32:15-16, 19). Így értette meg velük, hogy az aranyborjú készítése az Isten ujjával írt kőtáblák összetörésével volt egyenértékű.

„Áronra is igen megharagudott az Úr, és el akarta őt is pusztítani...” (V.Móz. 9:20), csupán Mózes könyörgő imájára mentette meg. Óriási erő és lélekmentő hatalom a szív őszinte szeretetéből fakadó ima! Később töredelmes bánatával Áron újból elnyerte Isten kegyelmét.

Isten büntető ítélete következett ezután a népre. Ha az Úr nem lépett volna közbe, akkor a még menthető izráeliták is istentagadásba merültek volna, és elveszítették volna üdvösségüket! „Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát” (Ésa. 26:10).

A büntetés súlya alatt Izráel igaz bűnbánatra jutott. „És másnap mondta Mózes a népnek:
- Nagy bűnt követtetek el. Most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bűneiteknek.
Megtért azért Mózes az Úrhoz, és mondta:
- Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el, mert aranyból csinált magának isteneket. De most bocsásd meg bűnüket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, amelyet írtál.
És mondta az Úr Mózesnek:
- Aki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből. (Lásd Ezék. 18:4, 20!) Most azért eredj, és vezesd a népet, ahová mondottam néked...” (II.Móz. 32:30-34).

Majd újra felment Mózes a hegyre, és Isten ismét felírta két kőtáblára a Tízparancsolatot.

Mózes szívből vágyakozott Isten dicsőségének látására. Az Örökkévaló ezért kinyilvánította előtte jellemét – igazságosságát és szeretetét. „Az Úr pedig leszállt felhőben,... elvonult őelőtte és kiáltott: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezerízig; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt, de nem hagyja* büntetlenül” (II.Móz. 34:5-7).

Poussin festményén a középpontban az Egyiptomból ismert aranyborjút láthatjuk. Körülötte a féktelen kicsapongással és vad tánccal ünneplő tömeget élénk, rikító színekkel ábrázolta a festő. A kép bal felső részén Mózest látjuk, amint jön le a hegyről Józsuéval, és „szent haragjában” darabokra töri a kőtáblákat.

„A széthasadó szilánkok csengve-pengve fröccsentek szerte a köveken. Süket csend támadt ezután, de csak egy pillanatra. Mózes fölragadta a kalapácsot, (...) két kézre markolta, s lesújtott a Bikára. Mindaz az erő, amit ifjúkora óta rendszeres testgyakorlatokkal gyűjtött, a karjába zúdult. Mindaz az erő, amit ifjúkora óta türelmes lelkigyakorlattal növelt, a szemében égett. (...) Iszonyú volt csapásainak ereje, iszonyú a bálvány pusztulása, még iszonyúbb, hogy a bűntudat zsibbasztó fé-lelmében valami világra szóló pusztulást vártak.”
(Kodolányi János: Az égő csipkebokor)

KÉRDÉSEK:

  1. Miért volt bármely más bűnnél súlyosabb Izráel bálványimádása? (V.Móz. 4:35)
  2. Miben nyilvánult meg Mózesnek népe iránt érzett feltétlen szeretete?
  3. Mi Isten dicsősége?

* A Károlyi-féle Bibliában – amelyből mi is idézünk –, a „de” szó után „a bűnöst” dőlt betűvel van szedve. Ez azt jelenti, hogy nincs az eredeti szövegben, hanem fordítói betoldás, és ez esetben téves.


A Tízparancsolat <<< Fel >>> A Szent Sátor