A Biblia a magyar képzőművészetbenJózsefet eladják testvérei
Jákób tizenkét fiúgyermeke közül az utolsó kettő – József és Benjámin – született csak nagy szerelmétől, Ráheltől, akit ravasz apósa hosszú ideig távol tartott tőle. Benjámin szülésébe azután Ráhel bele is halt. Az ügyeskedéséből a Jabbók révén hit általi küzdelmében kigyógyult Jákób a gyermekek nevelésében egy újabb hibába esett: túlságosan is kimutatta szeretetét az utolsó két fia, különösen pedig József iránt. A tizenhét évesen szép, színes ruhát ajándékba kapott Józseffel szemben bátyjai irigysége kegyetlen dühvé fokozódott. Miután kettős álmát elbeszélte atyjuk és testvérei előtt, ez a düh odáig fajult, hogy a testvérek elhagyták a szülői táborhelyet, és észak felé elvonulva, jó 60-70 kilométernyi távolságban, Sikem és Dótán fennsíkjain legeltették nyájukat. Jákób óvatlan volt, amikor az idősebb testvérek megkeresésére Józsefet küldte el, méghozzá cifra ruhájában. Bátyjai vérszemet kaptak. Ha Rúben közbe nem lép, Simeon tanácsára meg is ölték volna, így csak kútba dobták, s végül Júda érvelésére pénzzé tették. Nem akárkiknek, az éppen arra érkező, gyűlölt ellenségnek, egy Indiából Egyiptomba tartó midianita-izmaelita karavánnak adták el, húsz ezüstpénzért.
Így lett előrehulló árnya annak, kit majdan megcsókolnak és eladnak. Ez már Weöres Sándor Józsefet eladják testvérei című elbeszélő költeményéből való, abból a versből, melyre a túloldalon látható Ferenczy Károly-festmény igen erőteljesen hatott.
Miránk is így hathat, hiszen A Hegyi beszéd mellett Ferenczy legsikerültebb bibliai feldolgozása. Mint olvashattuk az Ábrahám áldozatánál, Nagybányán készült olajfestmény ez, 1901-ből. A képet vízszintesen kétfelé lehet osztani: alul a siralmas jelen, ahogy egy tehetetlen fiatalemberen túladnak tulajdon testvérei; felül a még nyomasztóbb jövő, ami vár rá, buckás-gödrös, pálmátlan sivatag – ahogy Weöres mondja, jó beleérzéssel. Az egész jelenetben van valami vigasztalanság, nyomottság, tompa borzalom. A testvérek és a kupecek alakjai szinte megkülönböztethetetlenek, az egyik lehetne a másik, és fordítva. József hiába kérleli őket, eszük ágában sincs hallgatni rá. A XX. század persze nagyobb borzalmakat is előidézett, és a józsefinél is mélyebb sikolyok szakadtak föl Nagybánya óta, de el kell ismerni: a maga visszafogott módján Ferenczy ábrázolása egyedülálló Európában is. A legnagyobb borzalom az egymáshoz közelállók egymás elleni gyűlölködése. József ennek megadja magát.
És épp ez a megadás, József alakja – arcvonásain Ferenczy legidősebb gyermekének, Valérnak vonásait ismerhetjük fel – teszi különössé ezt a festményt. Ezzel már mi is benevezhetnénk a nemzetek versenyébe, ami a bibliai feldolgozásokat illeti. Holbeintől Murillóig, az irodalomban Goethétől Thomas Mannig. Ferenczy megoldása valóban különös, látnoki, felemelő. Aki nem veszíti el a fejét a legmélyebb helyzetben sem, azzal tud igazán mit kezdeni az Ég. Sem jelen, sem jövő nem roppanthatja össze. A megkínzottakkal és megnyomorítottakkal van igazán az Isten. És akihez Isten közel van, ott boldogság is van, még akkor is, ha annak teljes valóságára majd csak a jövőben eszmélünk rá. A megvert, eladott József boldogsága... A magyar festészet váratlan hozzáadása, ajándéka az európaihoz. Weöres Sándor befejező strófája, az idézett 1963-as költeményéből: Durva gazdák, más nyelvü szolgatársak,
|
