A Biblia a magyar képzőművészetbenJónás Ninivében
A Biblia szerint Isten azért választotta ki a zsidó népet, hogy más népek számára az élet igaz ismeretét közvetítse. Hogy „papok birodalma, szent nép” (II. Móz 19:6) legyen a többi nép között. Sajnos ennek a küldetésnek ritkán tettek eleget. Még a próféták között is akadt, aki nem Ninivébe ment az Úr parancsa szerint, hanem éppen az ellentétes irányba: „hol makkon tengjek és keserű meggyen, / békében, s az Isten is elfeledjen!” (Babits Mihály: Jónás könyve, l. rész). Mi rémisztette el Jónást? A feladat nagysága, hogy az akkori világbirodalom nagy városában hirdesse az igét? Önnön gyengesége, mert nem Istenre tekintett egészen? Olyan rossz híreket hallott Ninivéről, hogy eleve reménytelennek látta küldetését? Bizonyára sok okot gyűjthetnénk egybe, közös nevezőjük azonban minden bizonnyal a hit és a szeretet hiánya lenne. Hitetlenül és szeretetlenül pedig sötétségben él az ember, bármekkora próféta volt és legyen is (vö. I. Kor 13:1–3). Ezért alakította az eseményeket úgy az Isten, hogy Jónás a belső sötétséget külső formában is élje át, amikor menekülése közben a hajósok a tengerbe vetették, és ott egy nagy hal gyomrába jutott, három napra és három éjjelre. Jónásból ott, a sötétség Ninivét idéző világában felszakadt a kiáltás, lelkében megszületett a döntés: vállalja a küldetést. A középkori miniatúráktól, a templomi üvegablakokon át Brueghelig számtalan feldolgozás ezt a mozzanatot emeli ki a próféta életéből. A tenger mélyén került közel a menny Istenéhez, aki „irgalmas, kegyelmes Isten, és a gonosz miatt is bánkódó” (Jón 4:2, Jóel 2:13, II. Móz 34:6–7). Imája elhatározás volt, hogy Isten szabadítása esetén elindul Ninivébe.
A Jónással történt csodák sorozatát ninivei működése koronázta meg. A város, a királytól a közemberekig hajlott Jónás prédikációjára. Az emberek magukba szálltak és megtértek, Istennek nem kellett végrehajtania fenyítő ítéletét. Itt azonban a mélységek újabb tárnája tárult fel. Jónás nem tudott igazán örülni, mert küldetését – most derül ki! – nem „a jóban való teljes gyönyörűséggel” végezte (II. Thess 1:11). Jónásnak újabb, a hal gyomrában valónál és a niniveiekénél is mélyebb megtérésre volt szüksége. Ehhez segítette hozzá Isten egy tökbokor által. Jónás a városon kívülre vonult, ahol a sivatagi forróságban egy tök hatalmas levelei alatt talált enyhülést. Egyik reggel azonban féreg rágta meg a növény gyökerét, a levelek lekonyultak, Jónás pedig elveszítette a hévség elleni oltalmát. Haragra is gerjedt, és Isten kérdésére ki is öntötte keserűségét. Ez a tapasztalat adott alkalmat Istennek arra, hogy szembesítse Jónást: „Az Úr pedig mondta: Te szánod a tököt, amelyért nem fáradtál és amelyet nem neveltél, amely egy éjjel támadt, és más éjjel elveszett: én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, amelyben több van tizenkétszer tízezer embernél, akik nem tudnak különbséget tenni jobb és bal kezük között, és barom is sok van?!” (Jónás 4:10–11) Ebből vonhatta le személyesen a maga számára a próféta a tanulságot, hogy a másokért fáradozás nem elsősorban munka, erőfeszítés, hanem az Istentől jövő szeretet közvetítése, melyhez mi is Tőle nyerjük a kegyelmet.
|
