A Biblia a magyar képzőművészetben

Ámós Amáziás előtt

Császár Csilla: Ámós Amáziás előtt, 2003, olaj, vászon, 66x45 cm, Oltalom Alapítvány

Ámós prófétának eredetileg kétféle foglalkozása is volt: egyrészt barompásztorként marhákat és juhokat gondozott, másrészt, mintegy kiegészítő kenyérkeresetként „vadfügét szurkált”. (Nem „szedett”, ahogyan a Biblia-fordítások általában visszaadják. A vadfüge vagy szikomor a szegények eledele volt, ha a fügedarázs nem pusztította el a termést. Ellene a fügeidény előtt be kellett szurkálni a fürtökben lecsüngő gyümölcsöt, hogy a darázs ne tegye meg ugyanezt, letéve petéit. Ez nagyon kemény munka volt, kevesen vállalták. – Kereszty Zoltán: „...A mezőnek liliomát”. A Biblia növényei, Bp., 2002.)

Ámós a déli országrészben, Tékoa vidékéről Isten hívására kerekedett föl, hogy az északi országrészbe utazzék, s ott figyelmeztesse az Úrtól eltávolodott népet az elfajulás következményeire. Ő az első író próféta, aki maga rendezte egybe és szerkesztette meg iratát, az i. e. 750–730-as években. Könyve első részében a környező népekről szóló jövendölések hangzanak fel, második részében a választott néphez intézett prédikációk leplezik le az erőszakoskodó, pénzhajhászó életvitelt, a kényelmet, nyugalmat biztosítani akarás a mindenre áldást kérő, hamis vallásosság egymásnak ellentmondó jellegét, harmadik részében pedig öt egymást követő látomás kettős próféciája szólal, illetve jelenik meg. A mellékelt festmény mind az öt látomást a vászonra viszi. Középpontjában a harmadik és a negyedik látomás közötti párbeszéd Ámós és Amáziás között.

Az Istentől kapott látomások közül az első a sáskajárás, a második a tűzvész képeivel érzékelteti az északi országrésznek, Izráelnek hamarosan bekövetkező, az asszír nagyhatalom általi feldúlását. Ez azonban nem történelmi szükségszerűség vagy fátum eredménye, hanem a hitehagyás egyenes következménye, melyet a mérőzsinóros látomás érzékeltet. Isten csak akkor vonja vissza védelmező kezét, ha a törvény mértékét mindenhol és javíthatatlanul lábbal tapossák. Itt, a harmadik látomás után ékelődik közbe az az esemény, mely Császár Csilla festményét is kitölti.

A valószínűleg prédikációiban is elmondott látomások, s éppen e harmadik látomás hírüladása után Ámós prófétát letartóztatták (oly sokan követik majd őt ebben, a fa odvába menekülő Ésaiás kettéfűrészelésén, Jeremiás ciszternába dobásán át Ezékiel lófarokhoz kötéséig vagy Keresztelő János fejvételéig), és az ország főpapja elé vitték. Amáziás, a főpap Izráel királya előtt azzal vádolta meg Ámóst, hogy „pártot ütött ellene [a király ellen] Ámós az Izráel házában, nem tűrheti az ország az ő mindenféle beszédét. Mert így beszél Ámós: Fegyver által hal meg Jeroboám, az Izráel pedig fogságba vitetik az ő földjéről!” (Ámós 7:10–11)

A főpap vádjai hazugságon és sértődő kegyetlenségen alapulva csak arra szolgáltak, hogy a királlyal szembesíthesse a maga elhatározását, melyet így hozott a próféta tudomására:

„Ámósnak pedig így szólt Amáziás: Menj el, próféta! Fuss el a Júda földére; ott egyed kenyered és ottan prófétálj! Béthelben pedig ne prófétálj többé, mert a király szenthelye és az ország székháza ez!” (Ámós 7:12–13)

Az Ámós arcába mondott szavak még arcátlanabbak voltak. Hiszen Ámós nem ezért jött az északi országrész földjére, hogy itt keresse meg a kenyérrevalót – ahol Amáziást eltartották –, hiszen ő kétszeres munkával is megdolgozott azért a kenyérért, amit küldetése céljára áldozva, a becsapott tömegekért ajánlott fel. Az ingyenélő Amáziás vádolta a kétszeresen – testileg-lelkileg – is dolgos Ámóst ingyenéléssel. A bétheli szenthelyre való kegyeskedő hivatkozás pedig gyomorforgató volt annak ismeretében, hogy miféle álvallásosság színhelye volt ez a város.

Ámós azonban megőrizte nyugalmát, és a kétkezi, munkás életű próféták (mint amilyen előtte a szántóvető Elizeus is volt) méltóságával válaszolt:

„És felelt Ámós, és mondta Amáziásnak: Nem vagyok próféta, sem prófétának fia; barompásztor vagyok és vad fügét szurkálok. De elhívott engem az Úr a nyáj mellől, és mondta nékem az Úr: Menj el és prófétálj az én népemnek, az Izráelnek! Most azért halld meg az Úrnak beszédét! Te azt mondod: Ne prófétálj az Izráel ellen, és ne szólj az Izsák háza ellen! Azért így szól az Úr: Feleséged paráznává lesz a városban, fiaid és leányaid fegyver által hullnak el, földedet felosztják kötéllel, és te magad tisztátalan földön halsz meg, az Izráel pedig fogságba vitetik az ő földéről.” (Ámós 7:14–17)

S e történet elmondása után illesztette könyvébe a végromlásról szóló negyedik és ötödik látomást.