A Biblia a magyar képzőművészetben

Illés a Kármelen

Bernardino Luini: Illés és az angyal, 1521

Az egységes királyság Salamon halálával széthullott: a zsidók országa az északi Izráelre és a déli Júdára vált szét. Az előbbiben hatalmas méretű hitehagyás ütötte fel a fejét, s ez az országrész csaknem teljes szétzilálódáshoz vezetett.

Az északi királyok közül különösen Akháb idején mélyült el a bálványimádással együtt járó erkölcsi elfajulás. Ahol az igaz mérték elveszik, minden más is megzuhan. Az emberek imádták – a maguk szájíze szerint – Istent is, de imádták a Jézabel királynő által behozott kultusszal Baált is. Baál eső- és termékenységisten volt.

Prokop Péter: Illés a Kármelen, é.n., lavírozott tusrajz, magántulajdon

Ebben az értékviszonylagosító világban lépett fel Gileád országszéli ismeretlenségéből Illés próféta. Szava igazságot és hazugságot kettéválasztó beszéd volt.

„Meddig sántikáltok még kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek Őt. Ha pedig Baál, kövessétek azt!” (I. Kir 18:21)

Németh Gyula: Illés imája, 2006, fafaragás, 35x70 cm, Oltalom Alapítvány

A tanácstalan nép háromévnyi szárazság után sem értette, hogy nem Baál az igaz Isten. Jelre, csodára volt szükség. Illés azt ajánlotta a Baál-prófétáknak, állítsanak oltárt, és mutassanak be áldozatot. Előbb ők, majd utánuk ő is. Akinek áldozatát tűz emészti meg az egybesereglett nép – Izráel törzseinek követei – előtt, annak az Istene az igaz Isten.

A Baál-papok mindent megtettek, kurjantgatással, tánccal, testük megcsonkításával, hogy a démoni erőket mozgásba hozzák. Isten azonban visszatartotta őket. Az egész napi őrjöngés után az esti áldozás idején Illés az oltárhoz lépett, és egyszerű szavakkal kérte Istent, hogy mutassa meg hatalmát.

Az égből tűz szállt alá, és elfogadása jeléül megemésztette Illés áldozatát. Az egybesereglett nép bizonyságot kapott. A nyolcszázötven Baál- és Asera-papot Illés vezetésével kivégezték. Akháb gondolkodása átfordulni látszott. Jézabel azonban tombolt, és Illést halállal fenyegette. A próféta elmenekült – ez nagy hiba volt.

Isten azonban kenyérrel és vízzel táplálta, angyalok által. Amikor pedig futása következtében a Hóreb hegyére ért, ott Isten megmutatta neki magát. Nem a mennydörgésben, a szélvészben, a tűzvészben. „Nem jött szép, tüzes nappalon, / De háborús éjjel” – Ady Az Úr érkezésének felejthetetlen szavai szerint.

Isten ott van a nagy eseményekben, a világot rengető csodákban. De a menny Istene a föld alázatosainak észrevétlenül tovatűnő hétköznapjaiban szeretne leginkább ott lenni. Megosztani a földi élet örömeit és szenvedéseit mindazokkal, akik Őt félik.