A Biblia a magyar képzőművészetben
Jób szenvedésének értelme
Jób barátai tévedtek, méghozzá elég vaskosan: sem házastársi hűtlenség, sem mások kizsákmányolása nem állt a csapások hátterében, amint azt állították. Az egyikre is (31. fej.), a másikra is (29. fej.) határozottan felelt Jób: „Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem. Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján, az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája. Mert gyalázatosság volna ez, és bírák elé tartozó bűn.” (31:1,9–11) „A vaknak én szeme voltam, és a sántának lába. A szűkölködőknek én atyjuk voltam, az ismeretlennek ügyét is jól meghánytam-vetettem.” (29:15–16) A betegségek, a szerencsétlenségek az egyetemes bűn következményei, de nem mindig az egyéni bűné. Az igaz embereket is érhetik csapások, melyek előidézésében ők teljesen vétlenek. Azonban miért nem akadályozza meg Isten ezeket? Szenvedései közepette Jób sejteni véli, hogy valamiféleképpen „céltáblájává” vált a támadásoknak, mint valamilyen „per” részese. A Jób könyvét olvasó ezt már az első két fejezet keretjeleneteiből tudja.
Ott ugyanis arról van szó, hogy Sátán kétségbe vonja az istenhit őszinteségét. Azt állítja, csak érdekből keresik Istent az emberek, s csupán akkor hisznek benne, ha gazdagságot, jólétet biztosít nekik. „De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, ami az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől szembe téged?!” – veti oda Sátán az Úrnak a mennyei tanácsban (Jób 1:11). Erre következnek be a kezdeti csapások, Jób azonban ezekben is hű marad. Sátán tovább érvelt: „És felelt a Sátán az Úrnak, és mondta: Bőrt bőrért, de mindent amije van, odaad az ember az életéért. Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől szembe téged?” (2:4–5) – Ekkor veszíti el Jób az egészségét. Jób könyvének ez a prológusa kifejezi, hogy kivétel nélkül minden ember sátáni vádak alatt él, melynek célja a testi-lelki összeroppantás. Nem a jó szándékoddal, jó tetteiddel vagy azonos, azokat csak érdekből teszed. Az önzéseddel vagy azonos, az vagy te. Ezt a félelmetes kárhoztatást csak a legsúlyosabb próbatételek megengedése győzheti le. Mert ha az ember nincstelenségben és betegségekben is kitart Isten mellett: ez kétségkívüli cáfolat az ördögi vádakra. Návay Sándor szobrán Jób már valóban csak „egy nyaláb fájdalom”. A testrészek vonaglása a lelki bajok kifejeződése is. A tekintet azonban nem a földet, hanem az eget keresi. Fadrusz János szobra a panaszkodásból a tanításba átformálódó Jób.
|
||||||||||||||||||
