A Biblia a magyar képzőművészetben

Bábel tornya

Szalay Lajos: Bábel tornya, 1966, tollrajz

Az özönvíz által megtisztult Föld új életre zsendült. Noé három gyermekének – Sémnek, Kámnak és Jáfetnek – családjától újra elszaporodott az emberiség. Péleg idejében alakultak ki a népfajok és a nyelvcsaládok (I. Móz 10:25). Isten életbe léptette a büntető igazságszolgáltatást mint az állam alapját: ezután nem lehetett büntetlenül ölni, mint Káin vagy Lámekh idejében. S készülődött a másik nagy terv életbe léptetése is: Sém utódai közül Ábrahámnak „mint nemes szőlővessző”-nek a kiválasztása, hogy az egyre eldurvuló világban hívő közösség létesüljön, és fékezze a gonoszságot.

Az özönvíz után nem sokkal azonban újabb szerencsétlenség rázta meg a világot.

Az emberek nem „elszéledtek” – ahogyan Isten parancsolta –, hanem egyetlen helyre, nagyvárosba tömörültek, s ott Isten elleni kendőzetlen lázadásuk jeleként hatalmas torony építésébe kezdtek. Ha a megújuló gonoszságért egy újabb özönvíz jönne, azt túlélhessék: égig érő építményt szerettek volna emelni. Ezért is nevezték el Babilinek, vagyis a „menny kapujá”-nak. Isten az addig egységes emberi nyelv összezavarásával hiúsította meg a nagyra törő tervet: héberül a Bábel szó ’zűrzavar’-t jelent.

Füleky Adrienn: Bábel, 1986, színes rézkarc, 69x28 cm

Ami az embereknek nagyszerű és felséges, az Isten szemében zűrzavar – a két szó frappánsan jelzi, hol járt, s ma is hol jár az emberiség. Mert nemcsak az özönvíz előtti állapotok ismétlődnek majd meg, mint azt az előző fejezetben láthattuk, hanem a végidők Bábeléről is részletesen tudósít a Biblia utolsó könyve, az Apokalipszis (13–19. fejezeteiben). Amit az emberiség ma művel, az világszéles változata a hajdan Sineár földjén (azaz Mezopotámiában) történteknek. Az emberiség egységesülési törekvései – a gazdaságtól a vallásokig – soha nem látott zűrzavarba torkollanak, amely annyiban különbözik az ókori Bábel esetétől, hogy ezt a világválságot orvosolni már nem lehet. A magyar költők közül Vörösmarty látomását idézhetjük: „És hadd jőjjön el Noé bárkája, / Mely egy uj világot zár magába.” (A vén cigány)

A nem túl nagyszámú Bábel-feldolgozás közül választásunk ezúttal Szalay Lajos és Füleky Adrienn illusztrációira esett. Különösen az előbbi rendkívül markáns: a természetet, szinte a Napot is agyonnyomja a fékeveszetten megalomániás emberi gondolkodás és civilizáció.

Két kőműves
a szivárványra mutatott
„Míly óriási állvány
Meszeljük be a kék eget!”
épp esteledett
s mikor hajnalodott

újra: „Falazzuk be a Napot!”
ezer kezdte hordani a maltert,
ezer a téglát meszelőt,
az ég, a kék egyre fogyott,
s a fal falánkan egyre nőtt,

a roppant Torony égig ért már,
a munka tovább mégsem haladt,
azóta is,
másképp beszél, aki fönt van,
s másképp, aki lent maradt...
(Puszta Sándor: Bábel)