A Biblia a házasságról
BeköszöntőKi írta ezt a könyvet, Isten embere vagy egy pszichológus? Lehet-e ez a kettő ugyanaz a személy? Manapság sokan vitatják ezt, sőt akadnak nem is kevesen, akik a keresztyénséget és a pszichológiát összeegyeztethetetlennek tartják. Megértem őket, sőt igazat is adok nekik, ha valaki számára a pszichológia életfilozófiát, egyfajta világi vallást jelent. Vannak, akik számára valóban azzá vált, mert problémáik megoldását, sőt életük „megváltását” a pszichológiától várják. Pszichológus vagyok, szeretem ezt a szakmát, odaadással műveltem a keretében fejlődő tudományt, sőt sokszor élveztem a fantázia területén tett kalandozásait is, ahol – a költő Zrínyi nyomán – ez a jelszó: „Ha rövid a tudomány, toldd meg egy elmélettel.” A pszichológia sokat segített nekem abban, hogy az embereket jobban megértsem, viselkedésük indítékait felfedezzem, sőt néha abban is, hogy a segítés módját könnyebben megtaláljam. Életem alapvető problémáinak a megoldását azonban nem a pszichológiától várom, ezért másoknak is azt ajánlom: ne ott keressék. Már több mint húszéves házasok voltunk, amikor vacsorameghívást kaptunk feleségem egy hajdan volt iskolatársától. Ez a hölgy több mint két évtizeddel ezelőtt ifjúsági bibliaórára is együtt járt velünk, de elszakadtunk egymástól, s ő sok kusza ösvényen járt azóta. Egy elsietett házasságkötéssel kezdődött, majd eléggé át nem gondolt döntésekkel folytatódott a munka és a lakóhely megválasztása terén. Most éppen közel húszéves fiával bajlódott, amit a kétségbeesés és a megbántottság érzése kísért. Második férje jó nevű művész volt, de jóval idősebb nála, aki láthatólag egyre nehezebben viselte el felesége szeszélyes ötleteit és kirohanásait. Fél óra alatt nyilvánvalóvá vált, hogy házasságuk épülete recseg-ropog.
Ez az asszony a gyümölcsöstálat hozva, mintegy mellékesen vetette oda nekem: „Jó neked, mert te pszichológus vagy, és ezért könnyebben meg tudsz birkózni személyes lelki problémáiddal!” Éreznem kellett e kijelentésből a segítségkérést. Először is ezt vallotta: „Személyes lelki problémáim vannak, de nem tudok velük megbirkózni, és ez nagyon rossz nekem.” Azután e mondatban benne rejlett ez is: „Neked nincs égető problémád, jó neked, különben is te értesz hozzá, szakember vagy ezen a téren”. Azt, hogy „segíts hát rajtam”, nem mondta ki, de kifejezte a feszült figyelem, ahogyan férjével együtt mindketten rám néztek. Természetesen vallanom kellett. Igen: voltak – néha még ma is vannak – személyes problémáim, a házasságunkkal kapcsolatban is. Annak ellenére voltak (és vannak) problémáim, hogy pszichológus vagyok. De problémáinkat és konfliktusainkat megtanultuk megoldani, hála Istennek. Nem, nem a pszichológiai szakértelem segített, hanem az, hogy megváltozott a gondolkodásmódunk és egymáshoz való viszonyulásunk. Az pedig attól változott meg, hogy végre komolyan vettük Isten szavát, aki arra bátorít, hogy bízzuk rá az életünket, mert Ő megtanít járni az általa mutatott úton. Hosszasan beszélgettünk. Néhányszor újra találkoztunk. Mindig érdeklődéssel hallgatták, amit mondtunk, de azután szomorúan elmentek, mint a gazdag ifjú, akinek drágább volt a saját vagyona, mint az az igazgyöngy, amit Jézus személyes barátsága és tanítása jelent az embernek. Fél év se kellett: elváltak, és az asszony messzire, külföldre távozott. Azon az estén odavetett mondata azonban sokáig provokálta gondolataimat. Mire jó a pszichológia? Eszembe jutott néhány kollégám, kiváló pszichológusok, akik másoknak bizonyára sokat segítettek, de a saját életük romokban hever. Nem kerüli el a házuk táját sem a válás, sem az alkoholizmus, sőt az öngyilkosság sem. De hisz az orvos is megkapja az influenzát! És vajon ő gyógyít? Biztos, hogy nem, hanem maga a szervezet, amit Isten teremtett. Az immunrendszer is az Ő alkotása. Mi csak megfigyelhetjük, megérthetjük és serkenthetjük a működését. Ha beteg vagyok, fölkeresem és elhívom az orvost – mert testem Isten rám bízott vagyona, amiért felelős vagyok –, de a betegágyon is végső soron csak Istenben bízom.
A Bibliában nincs leírva a gravitációs gyorsulás törvénye, sem az elektromágneses mező, egyáltalán semmi sincs leírva abból, amit a fizika fölfedezett. Néhány rendkívül fontos tény azonban le van írva a Bibliában a természetről, olyan tények, amelyeknek valóságát a tudomány sem cáfolni, sem igazolni nem képes, de amelyek nélkül nem lehet teljes képünk a mindenségről, sem a keletkezéséről, sem a működéséről; tudniillik az, hogy a világot Isten teremtette, jelenleg is Ő tartja fenn, és az Ő kezében van a világ jövője is. A természetfilozófiának, ha az igazságot akarja kifejezni, figyelembe kell vennie, sőt be kell építenie a rendszerébe ezeket a tényeket. Hasonlóképpen gondolkodom a pszichológiáról is. Persze hozzá kell még tennem, hogy az emberi lelki élet és az emberi kapcsolatok kutatása a tényszerűség és a feltárt funkcionális összefüggések dolgában még távolról sem tart ott, ahol a természettudományok. Míg a mai fizikában – Galilei óta – nevetséges volna „iskolák”-ról beszélni, a pszichológiában szinte hemzsegnek az irányzatok. A valódi tudományt sokszor helyettesítik olyan logikusan felépített fogalmi rendszerek, melyekben az alapvető tényeket homály borítja. De azért itt is elmondható például, hogy az értelem fejlődéséről nem szól a Biblia, pedig ezt hasznos ismernie annak, aki gyermekek tanításával foglalkozik. Nem ismerteti a csoportnyomás jelenségét, sem a személyes társkapcsolatokban érvényesülő attitűdöket és játszmákat, és még sok egyebet, amit minden lelkigondozónak és csoportvezetésre vállalkozó lelkésznek és gyülekezeti munkásnak jó volna ismernie. Vagy mégis szól róluk? Bibliaismerő emberek számára világos, hogy a Biblia tud ezekről a jelenségekről: amikor figyelmeztet, tanácsol vagy bátorít, határozottan utal rájuk. Például ezt írja: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon” (Péld 22,6), azaz nem kicsinyített vagy még tökéletlen felnőttnek tekintve őt. A nagypénteken „feszítsd meg”-et kiáltó tömeg drámai példa a csoportnyomásra. Jézus lelkigondozói beszélgetései, vagy a hozzá segítségért fordulókhoz intézett egy-egy mondata „iskolapéldái” az előítélet-nélküliségnek és a játszmamentességnek. Vagy ki tudna egyszerűbben, tömörebben és gyakorlatibb módon tanítani a bensőséges kapcsolatokban szükséges kommunikáció módjáról, mint Jakab apostol, amikor így szól: „Legyen minden ember gyors a hallásra (a másik meghallgatására), késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra” (Jak 1,19). Véleményem szerint a pszichikum működéséről és az emberi kapcsolatok törvényszerűségeiről a Biblia lényegesen többet mond, mint az élettelen természet működéséről. Persze nem mindent mond el róla. A pszichológiai ismeretek ezért lehetnek nagyon hasznosak a keresztyén ember számára, különösen akkor, ha lelkigondozói munkát kell végeznie. Ugyanakkor az ember életéről a legfontosabb tudnivalókat a Biblia mondja el. Mint ahogy a természetet csak akkor értem igazán, ha tudom: Isten alkotása, az embert is csak akkor értem meg, ha tudom: mi végre teremtette őt Isten, mivel bízta meg, miben bukott el, és hogyan állhat helyre a kapcsolata újra az Élet Forrásával, hogy eredeti hivatását betölthesse. Ha mindezt Isten igéjéből megismertem, megérthetem azt is, hogy az ember problémáinak, konfliktusainak és válságainak melyeket látszólag a mindennapi élet felszínén zajló események idéznek elő – mi a mély, a valódi gyökere. A generális és a valódi okig ható „terápia” is csak ebből indulhat ki.
Kiskunhalastól délre, a Székely-tanyán írom ezt a bevezetőt. Itt csodálatos a nyugalom és szinte érzékelhető Isten közelsége. De nincs csatornázás, a szemetes kocsi se jár erre. Azt a szemetet, ami sem komposztba, sem elégetésre nem alkalmas, elássuk a homokba. Elképzeltem: a szemét fölött előbb-utóbb újra kinő a fű. De ha a barátom, a tanya gazdája, egyszer fát akarna ültetni pont ide, bosszankodna a homok alá rejtett szemét miatt. Azt hiszem, a „mély”-lélektan sem hatol a füvek gyökerénél mélyebbre, amikor az emberi psziché „eltemetett” (elfojtott) titkait, azaz kórokozó traumáit igyekszik feltárni. Amikor megleljük a „romlott kölyköt” pszichoanalízisben, mint József Attila, úgy érezzük: egy nagy darab szeméttől szabadítottuk meg kertünk talaját. De hogy ez nem hozott gyökeres megoldást, csak később derül ki, amikor reményeink facsemetéje nem éri el a gyümölcstermés idejét. Az ilyen házasságterápia például „happy end”-nek tekinti a fájdalommentes válást (utalok itt Bengt Börjeson magyarul is megjelent „Terápia” c. könyvére). „A kapcsolat az, ami gyógyít” – hallottam egyszer egy lakótelepi nevelési tanácsadó pszichológusának (Karczag Juditnak) az előadásában, aki elmondta, hogy a lakótelepen a gyerekek igazi emberi kapcsolatok nélkül nőnek fel, s a pszichológus saját személyében kapcsolatot nyújt nekik. Valóban nélkülözi korunk embere a mély, bensőséges emberi kapcsolatokat, és nagyrészt ettől a nélkülözéstől beteg. A jó szemű pszichológus ezt észreveszi. De ahhoz már Isten világossága kell, hogy észrevegyük: az elsődleges „kór” az Istennel való kapcsolatunk megromlása, emberi kapcsolatunk zavara pedig ennek következménye.
A pszichológia és közvetlen gyakorlati alkalmazása önmagában azért nem elég, mert semmiféle morális iránymutatást nem tartalmaz. Kiváló példa erre a közelmúltból, hogy hogyan talált magyarázatot (vagy inkább ideológiát) néhány jól képzett pszichológus a pornográfiára. Az volt az érzésem: ugyanilyen kiváló elmeéllel tudnának küzdeni a pornó ellen is, ha a helyzet azt kívánná. Ugyanakkor minden józan (a pornótól meg nem ittasult) ember számára kézenfekvő, hogy az árt a házastársi kapcsolatnak. Ezen a ponton az olvasónak döntenie kell: tovább olvassa-e ezt a könyvet. Mert tovább olvasni csak abban az esetben érdemes, ha ezt a döntést megelőzte egy másik döntés. A következőkben ugyanis Isten vezetését fogjuk keresni a szerelem és a házasság dolgában. Annak pedig, hogy Ő valóban vezessen minket, világos feltételei vannak: "... szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul... és ne igazodjatok e világhoz, Pál apostol e mondata hármas döntésre szólít fel:
Ez a döntés azért is nehéz, mert egy kisebbségi csoport tagjává teszi az embert. Hiszen a Biblia üzenete sohasem felelt meg a korszellemnek. Mint a naini ifjú történetében, az életet adó Jézus mindig szembe megy a halottvivő tömeggel. Tanítványait – egyebek közt – arra hívta el, hogy „só” legyenek a világban. A só tömege mindig elenyészően kicsi az egész ételhez képest, de nélküle ízetlen az étel. Ennek tudata teheti könnyebbé a kisebbségi sors vállalását. Mindezt átgondolva indult el a Református Házasság- és Családsegítő Szolgálat. A „házasságépítő bibliakörök”-ben, a nyári csendesheteken és a házasságkötés előtt álló fiatalok számára a Ráday Kollégiumban tartott előadássorozaton ez a szemlélet érvényesült, melyet most így foglalunk össze: alapvető útmutatást és megoldást Isten igéjétől várunk; a pszichológia pedig, mint szerény kőművessegéd, a Mester keze alá dolgozhat, de soha nem engedhetjük meg, hogy „mesterként” kontárkodjék, mert szilárd viharálló házat szeretnénk építeni. Ez a kis könyvecske az említett alkalmakon elhangzott gondolatokat rendezi egybe, ugyanakkor bővített változata annak is, amit azon a bizonyos estén feleségem lánykori barátnőjének elmondtam. Az egyes fejezetek nem annyira összefüggő szövegeknek, inkább bő vázlatoknak tekinthetők, melyeket mindazok, akik számára a könyvecske bibliai szemlélete és tanítása belsővé vált annyira, hogy saját házasságukat is az itt leírt módon építik, szabadon felhasználhatnak – előadások, csoportbeszélgetések és személyes lelkigondozás keretében. A közölt ábrák egy része is éppen azok a sémarajzok, amelyek a megértést könnyítik – könnyen reprodukálható írásvetítő fólián, plakáton, iskolai táblán. Az anyag felhasználása természetesen csak abban az esetben lehet eredményes, ha a felhasználó célja nem a személyes siker, hanem az, hogy Isten ebben a fontos szolgálatban felhasználja őt. A könyv első kiadása óta jött létre az Ethos Bibliai Házassággondozó Szolgálat, melynek keretében munkatársi kapcsolataink más felekezetekhez tartozó testvéreinkkel is elmélyültek, és ezzel szolgálatunk kiterjedtebbé vált. Kérjük az Egyház Urát, hogy építse a keresztyén házaspárok egységét, de egyben építse az egységet a Krisztus Testében is, melynek tükrözésére éppen a keresztyén házasság hivatott.
|
