Névmutató - A Biblia a magyar képzőművészetben

Csontváry Kosztka Tivadar

A magyar festészet kimagasló óriása, M. S. mester után Munkácsy és Zichy kortársaként az európai művészet élvonalába tartozó festőnk, akinek életműve kis híján elpusztult, dr. Gerlóczy Gedeon mentette meg. Átütő sikert sem 1907-es párizsi, sem 1908-as első (Városliget, Iparcsarnok), majd 1910-es második (József Műegyetem) budapesti kiállítása nem aratott, annál inkább tette világhírűvé Párizs (1949), s igazán, három ízben is Brüsszel (1949, 1958, 1962), ahol az 1958-as Világkiállításon az „50 év modern művészete” nemzetközi kiállításon nagydíjat nyert (Grand Prix). Ekkor hangzott el Picasso híressé vált mondása róla: „Nem is tudtam, hogy rajtam kívül van még egy másik nagy festőművésze a XX. századnak.” Hazai elismertetéséért a legtöbbet Fülep Lajos, majd nyomában Németh Lajos nagymonográfiája tette.

Csontváry látomásos festő, akit az újabb magyar művészetben csak Gulácsy, Egry és Szúdy Nándor közelít meg. Színkezelése és szimbólumvilága az egyetemes festészet legnagyobbjai közé emelik. Fő műve, a Fohászkodó Üdvöztő (1903) a bibliai tanítások és próféciák mesteri összefoglalása. Csontváry eredetileg nem festőnek készült, kereskedősegéd, majd gyógyszerész volt Iglón (Felvidék). Huszonhét éves korától származtatta „elhívatását”, hogy a modern művészet Raffaellója legyen. Tizennégy éven át dolgozott, hogy anyagi függetlenséget teremtsen magának, s csak negyvenegy évesen fogott hozzá a festészethez. Münchenben Hollósy Simonnál (6 hónapig), Karlsruhéban F. Kallmorgennél tanult. 1895-től kezdte el utazásait, tájstúdiumokat végezve Dalmáciában, Olaszországban. Hazai tájak (Selmecbánya látképe, 1902, Vihar a Nagy Hortobágyon, 1903) után 1903-ban Nyugat-Európába, majd a „nagy motívum” keresésére a Közel-Keletre indult (Kairó, Jeruzsálem, Szíria, Libanon, Görögország). Innen valók meghatározó motívumai (cédrus, romok, hegyek és települések). Fő művei: A panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben (1902–3), A taorminai görög színház romjai (1904/5), Baalbek (1906), Magányos cédrus (1907), Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban (1907), Mária kútja Názáretben (1908), Tengerparti sétalovaglás (1909). Újabban is kerülnek még elő művei (Szerelmespár). Írásait külön kötetben adták ki. – Lehel Ferenc: Cs., Bp., 1922., F. Gachot: Cs., Bp., 1944., Ybl Ervin: Cs., Bp., 1958, Németh Lajos: Cs. K. T., Bp., 1964, 1970.

Alkotásai a következő fejezetekben láthatóak:

A fohászkodó Üdvözítő
Nikodémus
Noli me tangere!
„Jeruzsálem, Jeruzsálem...”