A Biblia a magyar képzőművészetben

Nikodémus


Jézus és Nikodémus
Árvai Márta: Jézus és Nikodémus,
2002, olaj, vászon, 38,5x58 cm,
Oltalom Alapítvány

Nikodémus, a főtanács tagja, a farizeusok előkelő képviselője még szolgálatának kezdetén, egyik éjszakai órában kereste föl Jézust. Félt az emberek megszólásától, s talán tisztsége elvesztésétől is, ezért nem mutatkozott fényes nappal a Názáreti társaságában. Akkor és ott, az Olajfák hegyén a minden emberre váró újjászületésről, „felülről születés”-ről (anóthen gennétai) beszélt neki Jézus. Nikodémust meglepte, hogy neki, az idős és köztiszteletben álló vallási vezetőnek is meg kell térnie. Gúnyolódásának stílusát azonban Jézus hallatlanra vette, és beszélgetésükben kifejtette, hogy az újjászületéséért nem sokat tud tenni az ember, annál többet azonban ellene. Isten gondviselése a Szentlélek által munkálkodik minden egyes teremtményéért, hogy a lelki megváltás, a gondolkodásmód átalakulása (metanoia) végbemenjen benne. Ezt kell hagynunk, ennek az isteni közeledésnek kell engednünk. A Lélek pedig mindenkit Krisztus keresztjéhez fog elvezetni, akár az öntudatlan lelkiismeret, akár a tudatos megismerésen alapuló hit segítségével.

Az olajfák hegye Jeruzsálemben
Csontváry Kosztka Tivadar: Az olajfák hegye Jeruzsálemben, 1905, olaj, vászon, 118x115 cm, Pécs, Csontváry Múzeum

Így történt ez Nikodémus esetében is. Az éjszakai beszélgetésről az érckígyóra való feltekintés emlékével távozott: „És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie, hogy ha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:14–16) Őneki is egyre közeledett az idő, amikor a golgotai érckígyóra tekinthetett. Először még látjuk, amint Jézust védelmébe veszi egy becstelen kézre juttatás kísérlete során (Jn 7:44–53), majd azt is látjuk, hogy egy másik gazdag főemberrel, Arimátiai Józseffel együtt Pilátustól elkérik Jézus testét, hogy eltemethessék (Jn 19:38–42). Nikodémus szeme láttára zajlott le a megváltás, az, hogy „aki bűnt nem ismert, bűnné lett érettünk, hogy mi az Isten igazsága legyünk őbenne” (II. Kor 5:21). Nikodémus megtért ember lett. Az őskeresztény hagyomány szerint az első keresztények közé állt pünkösd után.

Gyűjteményünk széles palettáján a legnagyobbak mellett a magyar képzőművészet másod- és harmadvonalából is válogattunk. Naiv művészt is bemutattunk. Itt az ideje, hogy egy autodidakta festőt most, ennél a fontos témánál mutassunk be.

Árvai Márta évtizedek óta fest csendéleteket, tájképeket, bibliai témájú festmények csak néhány éve kerülnek ki a keze alól, bár jelenleg már egy kisebb kiállításra is telik belőlük. Az Olajfák hegyi, Jézus és Nikodémus közti beszélgetést éppúgy vászonra vitte, mint Nikodémus alakját a keresztfánál. Beállításban, színekben kiegyensúlyozottságra való törekvés, lelkiismeretes vonalvezetés, a fölismert témák nagyságához felemelkedni akarás jellemzi bibliai festészetét. Egy-egy alkotás erejéig ezt a válfajt sem kívántuk mellőzni összeállításunkból, ahogy a népi, névtelen művekre is felhívjuk a figyelmet, Olasz Ferenc több ízben is kiadott Mindörökké című fotógyűjteményéből. A magyar művészet biblikus ábrázolásait a legszélesebb rétegektől származó alkotók munkája adta össze, a képzőművészeti „Biblia Hungarorum” valahogy így testesül meg, s ki tudja, kiről, miről nem tudunk még a múltban és a jelenben, s talán sohasem fogunk tudni, mert a művek elvesztek vagy a jelentéktelenség homálya tartja valahol fogva őket, számunkra ismeretlenül.

Krisztus keresztelése
Ligeti Antal: Krisztus keresztelése, 1870, olaj, vászon, 175x261 cm, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

A jobb és a bal lator <<< Fel >>> Krisztus sírba tétele