Az Ószövetség a művészetekben

Az égő csipkebokor

Domenico Fetti: Mózes az égő csipkebokornál, 1614. Bécs, Kunsthistorisches Museum

Mózes, juhait terelgetve eljutott Isten hegyéhez, a Hórebhez. Ott időzve egy csipkebokorra lett figyelmes, amely lángolt, de nem égett el. Csodálkozva szemlélte a jelenséget, majd közelebb ment, hogy alaposabban szemügyre vegye. Ekkor egy hang szólította meg:

- „Mózes, Mózes!
- Ímhol vagyok – felelte.
- Ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról, mert a hely, amelyen állsz, szent föld!” – szólt a hang, majd így folytatta: – „Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene!
Mózes pedig elrejtette az ő orcáját, mert félt az Istenre tekinteni” (II.Móz. 3:4-6), de teljesítette a kérést, s alázattal, tisztelettel megállt az Úr előtt. És folytatta az Úr:
- „Látván láttam az én népemnek nyomorúságát... és meghallgattam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit. Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az egyiptombeliek kezéből, és felvigyem őt arról a földről jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre... Most azért menj, elküldelek téged a fáraóhoz, és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Egyiptomból!”

Mózes megrémült a hatalmas feladattól:
- „Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból?
- Én veled leszek! – felelte az Úr. – És ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni Istennek...
- Ha kérdezik, hogy mi a neved, mit mondjak nékik?
- VAGYOK, AKI VAGYOK – ezt mondd nékik! A VAGYOK küldött engem tihozzátok” (II.Móz. 3:7-14).

Másutt is így szól Istenről a Biblia: Nála van az „életnek forrása”, és az Ő „világossága által látunk világosságot” (Zsolt. 36:10). Ő nem a holtak, hanem az élők Istene: Ő LÉTEZIK! A „VAGYOK” bemutatkozás azt fejezte ki, hogy Isten az ember számára mindenütt jelenlévő és örökkévaló, teremtő, fenntartó, életadó.

Isten ezután ellátta Mózest tanácsokkal, és csodatévő jelekkel ruházta fel. Tudatta vele azt is, hogy a fáraó nem fogja elengedni a népet. Ő azonban ennek ellenére megmutatja majd hatalmát, szabadítását. Izráel megmentését össze fogja kötni Egyiptom megítélésével. A fáraó és a nép gonoszsága megérett az ítéletre.

Mózes őszinte alázattal tiltakozott a feladat ellen:

- „Kérlek Uram, nem vagyok én ékesen szóló..., nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.
- Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát menj, én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, amit beszélned kell!
- Kérlek Uram, csak küldd, akit küldeni akarsz” (II.Móz. 4:10-13) – mondta Mózes. Ekkor Isten megígérte a feladat súlyától megrettent szolgájának, hogy testvérbátyját, Áront adja mellé segítségül, társul.

Mózes kezdte megérteni – amit bárki megtapasztalhat, ha elfogadja a neki szóló isteni megbízatást –, hogy erőt és képességeket is kap a megvalósításhoz! A Teremtő kipótolja a hiányt. Az isteni kegyelem így működik együtt az emberi akarattal. Az elénk tornyosuló nehézségek sokszor meghátrálásra késztetnek, ha az emberektől való félelem és az Úr iránti bizalmatlanság csapdájába esünk. A Mindenható így erősíti, bátorítja híveit:

Domenico Fetti festményén láthatjuk, amint Mózes leveszi saruját, miközben az égő, de el nem hamvadó tüzet szemléli. Nem akar hinni a szemének, hogy az ég és a föld Teremtője egy szerény csipkebokrot választott megjelenése helyéül. Isten soha sem hatalmával, hanem szeretetével és igazságával akar az emberre hatni, bennünk erkölcsi változást előidézni. Sokkal inkább szeret „rejtőzködni” (Ésa. 45:15), szolgálni, mint kitűnni, uralkodni (Mk. 10:45).

KÉRDÉSEK:

1. Mit jelent Isten neve?
2. Miért tiltakozott Mózes Isten megbízatása ellen?
3. Hogyan teljesíthető a mások javát szolgáló, de erőnket meghaladó megbízatás?