Az Ószövetség a művészetekben
Az egyiptomi tíz csapás
Isten ígérete szerint és az ő késztetésére Áron a nehéz szolgálatra induló Mózes elé ment. Mózes elmondta neki mindazt, amit az Úrtól hallott, és megmutatta a jeleket is, amelyekkel a fáraó elé kell menniük. Egyiptomba érkezve „Mózes és Áron egybegyűjtötték Izráel minden véneit. És elmondta Áron mindazokat a beszédeket, melyeket az Úr mondott Mózesnek, és megcselekedte a jeleket a nép szeme előtt. És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izráel fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajtották magukat... és leborultak. Azután elment Mózes és Áron, és mondták a fáraónak: „És visszament Mózes az Úrhoz és mondta: Ekkor Mózes és Áron ismét bement a fáraóhoz és az Úr parancsa szerint cselekedtek. Megmutatták a kapott jeleket és csodákat, de a fáraó nem hallgatott rájuk, hanem megkeményítette a szívét. Másnap újra elmentek a királyhoz. Az ismétlődő figyelmeztetések és bejelentések után elkezdődtek a csapások. Ebből megérthették az egyiptomiak, hogy Isten az általuk bálványként tisztelt égitestek, állatok, a természeti törvények fölött is Úr – az egyetlen, Örökkévaló Isten! A „szent Nílus” vize vérré változott (1.), házaikat békák lepték el (2.), majd tetvek (3.) és bogarak gyötrése következett (4.). Izráel lakhelyét, Gósen földjét viszont nem érték a csapások, hogy meglássa a fáraó: Isten különbséget tesz az igaz és a hamis között. Hiába mondták az írástudók: „Az Isten ujja ez! De kemény maradt a fáraó szíve, és nem hallgatott rájuk; amint megmondotta az Úr” (II.Móz. 8:19). És jöttek az újabb csapások. Mózes hiába figyelmeztette mindig előre a királyt, az hajthatatlan maradt. Az állatokat döghalál ritkította (5.), és az úgynevezett „szent állatok” sem voltak kivételek! Majd a hólyagosan fakadó fekélyek kínja következett (6.). Ezek után jégverés (7.) és sáskajárás (8.) pusztította el a termést. „Akkor a fáraó sietett hívatni Mózest és Áront, és mondta: Sokan az egyiptomiak közül azonban a figyelmeztető csapások hatására megtértek Izráel Istenéhez, és a választott néphez csatlakoztak. A festmény az első csapást ábrázolja, amint a Nílus vize vérré változik. Az emberek, megrökönyödésükre víz helyett vért merítenek, amit vissza is öntenek azonnal. A halak is elpusztultak és megbüdösödtek. „Az egyiptombeliek pedig mindannyian ásták a folyóvíz mellékét vízért, hogy ihassanak” (II.Móz. 7:24). Egy korabeli feljegyzés, az Ipuwer-papirusz így írja le a katasztrófát:
KÉRDÉSEK:
|