Az Ószövetség a művészetekben
A Tízparancsolat
A Sínai-hegy alatt összegyűlt Izráel népe. Ekkor az Úr mennydörgések, villámlások és kürtzengések közepette leszállt a hegyre. Rengett a föld, miközben Isten a saját szájával kihirdette az örökérvényű erkölcsi törvényt: a Tízparancsolatot! Később pedig saját ujjával írta kőtáblákra azt. A kinyilvánított törvény a Teremtő világkormányzásának az alapja. Lényege egy szóban kifejezve: a SZERETET! „A törvény betöltése a szeretet!” (Rm. 13:10) A Krisztus által megfogalmazott „nagy parancsolat” (Mk. 12:28-31) szintúgy az embernek az Isten és a felebarát iránti szeretet-kötelezettségét hangsúlyozza. Ezt részletezi a Tízparancsolat két kőtáblája, melynek első fele az Istenre, míg a második az emberre vonatkozó isteni rendeléseket tartalmazza. Az első a hála parancsolata Isten iránt, mivel egyedül Ő szabadíthat ki minket a bűn szolgaságából, mint Izráelt Egyiptomból (Kol. 1:13; Jn. 8:32-34). Ezért Isten mindenekfelett való helyét hangsúlyozza az életünkben. A második parancsolat előírja, hogy ne önkényes emberi elgondolások, rendelések által, hanem az Ő kinyilatkoztatott Igéje szerint tiszteljük személyét (Mt. 15:9; Mk. 7:7). Ha Isten nevét kiejtjük: megszólítjuk Őt! Aki tiszteletlenül szól Róla vagy beszél Hozzá, a szeretet törvénye ellen vét. Ezt tiltja a harmadik parancsolat (Mt. 6:9). A negyedik parancsolat a becsületes munkát és a hetedik napi pihenést örökkévaló erkölcsi törvényként írja elő az ember számára (lásd A mannahullás c. fejezetben, és Ap.csel. 13:44; Mt. 24:20; Ésa. 66:23). Isten rendelése, hogy szenteljük meg a szombatot (I.Móz. 2:3; III.Móz. 26:2-13; Ezék. 20:12, 20; V.Móz. 5:12-15): munkaszünettel (Ésa. 58:13-14); Isten munkáinak szemlélésével és dicsőítésével (Zsolt. 92. és 104.); bűnelrendezéssel (Ésa. 1:13); jócselekedettel (Mk. 3:1-5; Ésa. 56:2); „szent gyülekezéssel” (III.Móz. 23:3); családi összejövetellel, és Isten igéjének tanulmányozásával (Lk. 4:16-19; Mk. 6:2). Az ötödik parancsolat a szülők iránti hálára és szeretet-tartozásra figyelmeztet (Ef. 6:1-3). A hatodik a felebarát életét, boldogságát védi, de ugyanakkor a magunkét is. Felhív arra, hogy ne romboljuk testi-lelki életünket se gyűlölettel, se haraggal (Mt. 5:22; I.Jn. 3:15), hanem építsük, gyarapítsuk azt. A hetedik a házasság tisztaságát védi, de óv minden önző kívánság kielégítésétől is (Mt. 5:27-28; Zsid. 13:4). A nyolcadik mindennemű tulajdon megrövidítését tiltja (Jel. 9:21). Nemcsak tárgyakat tulajdoníthatunk el, hanem megrabolhatjuk felebarátunk idejét, energiáját, türelmét is. E törvény betöltése: a bőkezű adakozás, a nagylelkűség. Legyünk tekintettel mások értékeire, javaira! A kilencedik parancsolat óv a magabiztos ítélkezéstől, a gyanúsítgatástól, a hazugságtól (II.Kor. 12:20; I.Pt. 3:16)! Hányan feketítik be embertársaikat a hátuk mögött! Pedig felebarátaink értékeit kiemelnünk, hibáikat illetéktelenek előtt elfedeznünk kellene! A tizedik parancsolat tilt minden féltékenységet, irigységet, vágyakozást más tulajdona után. A romlottság a kívánság által van a világon (II.Pt. 1:4; I.Tim. 6:9; Ef. 4:22)! A Tízparancsolat nagy része tiltó formában hangzott el az ószövetségi nép megtéretlen szíve miatt. A hívő ember számára is van azonban ennek jelentősége. Tudatosítja, hogy csak önmagunk ellenére, csak önző énünket legyőzve tudjuk megtartani Isten szeretet-törvényét. Jézus azért jött, hogy a törvényt szeretet által „betöltse”, hogy a tiltó „Ne tedd!”-et a „szeretetből tartsd meg!”- elvével cserélje fel. Az Ő szövetsége: új szövetség, amely a kőtáblákra írt törvényt követői szívébe és elméjébe írja be (Zsid. 10:16; Ezék. 36:26-27). Ezáltal nem teher, hanem boldogság és örömteli kötelesség a parancsolatok iránti engedelmesség! Voltak időleges – ünnepekre, templomi szolgálatra vonatkozó – törvények is, amelyek Krisztus kereszthalálával elveszítették érvényüket. Sokan úgy gondolják, hogy Jézus eltörölte, érvénytelenítette a Tízparancsolatot is. Pedig Ő ezt mondta: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább hogy betöltsem” (Mt. 5:17). Az Isten világkormányzásának törvénye nem szorul módosításra, hiszen:
Jézus a „nagy parancsolatban” nem tett mást, mint összefoglalta a Tízparancsolatot. Az Ószövetségben is olvashatjuk az Istenre (V.Móz. 6:5) és a felebarátra (III.Móz. 19:18) vonatkozó szeretetparancsokat! KÉRDÉSEK:
|
