Az Ószövetség a művészetekbenA páskavacsora
„Az Úr pedig mondta Mózesnek: Még egy csapást hozok a fáraóra és Egyiptomra..., és amikor elbocsát, űzve hajt el titeket innen. Szólj azért a nép füle hallatára, hogy kérjen a férfi az ő férfitársától, az asszony pedig az ő asszonytársától ezüst edényeket és arany edényeket. Az Úr pedig kedvessé tette a népet az egyiptombeliek előtt” (II.Móz. 11:1-3). Az ingyen dolgoztatott nép a jogos bérét kapta meg így: a szükséges anyagiakat juttatta kezükhöz Isten a kivonulás, a pusztai vándorlás és a honfoglalás idejére. A mintegy négyszáz évvel ezelőtt Ábrahámnak tett isteni ígéret teljesedett be ezzel: „annakutána kijönnek nagy gazdagsággal” (I.Móz. 15:13-14). Így szolgáltatott igazságot szolgaságba döntött népének. Isten előtt minden jogsértés, igazságtalanság, elnyomás gyűlöletes. És folytatta az Úr: - „Éjfél körül kimegyek Egyiptomba. És meghal Egyiptom földjén minden elsőszülött, a fáraónak elsőszülöttjétől fogva ...a szolgálónak elsőszülöttjéig... és a baromnak is minden első fajzása. És nagy jajgatás lesz egész Egyiptom földjén, amelyhez hasonló nem volt, és hasonló nem lesz többé” (II.Móz. 11:4-6). De Izráel fiai közül senki nem halt meg. A kivonulásra való előkészületként rendelte el az Úr a páskavacsorát, hogy attól az időtől kezdve évről évre a csodálatos isteni szabadítás emlékünnepe legyen ez közöttük. Parancsa szerint a kivonulás előtti este egy ép, hím, egyesztendős bárányt vagy kecskebakot kellett leölniük, és vérével az ajtófélfát és a szemöldökfát megjelölniük. Az állatot egyben kellett megsütni, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel – felövezett derékkal, sarus lábbal, pálcával a kézben, nagy sietséggel kellett elfogyasztani. Izráel kihozatala Egyiptomból az embernek a bűn szolgaságából való isteni megváltását jelképezi. A szertartás azt ábrázolta, hogy mindenki a halál törvénye alatt van bűnei miatt (rabszolgaság), de a helyettes áldozat – Krisztus (páskabárány) – vére által lehetséges a szabadulás. Aki nyilvánvalóvá tette, hogy igényli a megváltó kegyelmet (a házak megjelölése az áldozati állat vérével), az éljen is vele (a hús elfogyasztása), és tartózkodjon a bűntől (kovásztalan kenyér). Pál apostol így magyarázza a páskabárány és a kovásztalan kenyerek ünnepének jelképes értelmét:
A páskavacsora és a megváltás műve között további párhuzamok vonhatók. Az állat hibátlan, zsenge volta Krisztus bűntelenségére utal. Ahogy a bárány csontját nem törhették meg, úgy Jézusét sem törték meg a kereszten (Jn. 19:31-36). A húst haladéktalanul és teljesen el kellett fogyasztani, miképpen Krisztus „testével” kell táplálkoznia annak, aki szabadulni akar a bűn fogságából (Jn. 6:52-57). A keserű füvek az egyiptomi szolgaság keserűségére emlékeztettek, beleértve a szabadulást szerző ártatlan vér kiontása miatt érzett fájdalmat – a bűnbánatot – is. A „felövezett derék”, a „felsaruzott láb”, a vándorbot – az úti előkészületek a hitben való járásra. A fentieket részletről részletre megfigyelhetjük Dirk Bouts festményén. „Lőn pedig éjfélkor, hogy megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, a fáraó elsőszülöttjétől fogva... És lőn nagy jajgatás Egyiptomban; mert egy ház sem volt, amelyben halott ne lett volna. És hívatta a fáraó Mózest és Áront éjszaka és így szólt: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közül, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, amint mondtátok... És az egyiptomiak erősen azon voltak, hogy a népet minél hamarább kiküldhessék az országból, mert azt mondták: mindnyájan meghalunk” (II.Móz. 12:29-33). A kivonulásra mintegy „hatszázezer férfi” (II.Móz. 12:37), nőkkel és gyerekekkel együtt körülbelül kétmilliós sereg gyűlt össze. József szavaira emlékezve az ő koporsóját is magukkal vitték. Ezt a hatalmas népet kellett Mózesnek kivezetnie a „szolgaság földjéről” az Úr utasításainak megfelelően. KÉRDÉSEK:
|
