Az Ószövetség a művészetekben

A kivonulás

Arik Brauer: Átkelés a Vörös-tengeren, 1977-78. Pessach-Haggada, Joram Harel Management, Wien

„Az Úr pedig ment előttük nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik, hogy éjjel és nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől... És hírül vitték az egyiptomi királynak, hogy elfutott a nép, és megváltozott a fáraónak és az ő szolgáinak szíve..., és mondták: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a mi szolgálatunkból! Befogatott tehát szekerébe és maga mellé vette az ő népét. Vett hatszáz válogatott szekeret és Egyiptom minden egyéb szekerét..., hogy űzőbe vegye Izráel fiait. Azok pedig mentek nagy hatalommal. És az egyiptomiak utánuk nyomultak és elérték őket a tenger mellett, ahol táboroztak... Amint közeledett a fáraó, Izráel fiai felemelték szemeiket és látták, hogy az egyiptomiak a nyomukban vannak. Nagy félelmükben az Úrhoz kiáltottak. És mondták Mózesnek:
- Hát nincsenek Egyiptomban sírok, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedtél velünk, hogy kihoztál minket Egyiptomból?... Hagyj békét nékünk, hadd szolgáljunk az egyiptombelieknek, mert jobb volt szolgálnunk nékik, mint a pusztában halnunk meg.
Mózes pedig ezt mondta a népnek:
- Ne féljetek! Megálljatok, és nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek: mert amely egyiptomiakat ma láttok, azokat soha többé nem látjátok. Az Úr hadakozik tiérettetek! Ti pedig veszteg legyetek!
És mondta az Úr Mózesnek:
- Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el. Te pedig emeld fel a te pálcádat, és nyújtsd ki kezedet a tengerre, és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.
...És elindult az Istennek angyala, aki Izráel tábora előtt járt és mögéjük ment; a felhőoszlop is megindult előlük s mögéjük állt. És odament az egyiptombeliek és Izráel tábora közé; így lőn felhő és sötétség; az éjszakát pedig megvilágosította. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz. Majd kinyújtotta Mózes az ő kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erős keleti széllel hajtotta a tengert, és szárazzá tette azt, és kétfelé váltak a vizek. Majd szárazon mentek Izráel fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kőfal gyanánt álltak jobbkezük és balkezük felől. Az egyiptomiak pedig utánuk nyomultak, és bementek a fáraó minden lovai, szekerei és lovasai a tenger közepébe... És szólt az Úr Mózesnek:
- Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek visszatérjenek az egyiptombeliekre, szekereikre s lovasaikra.
És kinyújtotta Mózes a kezét a tengerre, és... visszatértek a vizek, és elborították a szekereket és a lovasokat, a fáraónak minden seregét, amelyek utánuk bementek a tengerbe; egy sem maradt meg közülük. De Izráel fiai szárazon mentek át a tenger közepén” (II.Móz. 13:21-14:29).

Isten népe nem akart hinni a szemének, csak ámultak. Megszabadultak az ellenségtől, és az Úr a járhatatlant járhatóvá tette számukra! Mózes vezetésével az egész nép fennhangon énekbe kezdett: dicsérték a Mindenhatót. Ujjongó énekük betöltötte a pusztaságot, a tengert, és a hegyekről is visszhangzott (II.Móz. 15:1-19).

Oly hatalmas tapasztalat volt Izráel életében ez a szabadítás, hogy a későbbiekben is mindig erre emlékeztette az Úr őket, mint a legnagyobb hitbéli bizonyságra, amelyet nyertek:

„Titeket pedig kézen fogott az Úr, és kihozott titeket a vaskemencéből, Egyiptomból, hogy legyetek néki örökös népe, miképpen e mai napon vagytok... Csak néked [Izráel népének] adatott láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten, és nincsen kívüle több!” (V.Móz. 4:20, 35)

KÉRDÉSEK:

1. Hogyan kísérte népét az Úr?
2. Hogyan viselkedett a nép a veszedelemben?
3. Mit tett Isten a reménytelennek tűnő helyzetben?