Szentírás.com cikkek„Én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot teremtek e földön”Az Úrnak ezt a kijelentését Jeremiás próféta könyvében találjuk a következő összefüggésekben: „Ezt mondja az Örökkévaló: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az ő erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Örökkévaló (Jer 9,23-24).” Nyugodtan kérdezhetné azonnal bárki, hogy hol van az az Isten, aki „kegyelmet, ítéletet és igazságot cselekszik e földön”, mert a mindennapi életben irgalom helyett az emberek keményszívűsége és kegyetlensége hatalmasodik el. Az igazságtalanság égbe kiáltó, a munkások ki nem fizetett vagy ellopott bére némelyeket óriási vagyonhoz juttatott. Hol van itt az Isten jogos ítélete és igazságszolgáltatása? Az igazság és igazságosság helyett ebben a világban ma már tökélyre vitték a hazugságot, és a gazemberség különböző formáit, amit profizmusnak hívnak. Aki úgy képes csalni és lopni milliós vagy milliárdos tételekben, hogy az arcizma sem rezdül, az profinak számít a filmekben, és már-már a valóságban ilyen módon kezelik. Valóban sok igazságtalanság és álnokság van ezen a világon, ezeknek még a hívő emberek is áldozatul esnek, és szenvednek tőlük. Ennek fényében kérdezhetnénk, hogy Isten miért nem cselekszik igazságot ezen a földön? Ábel kiontott véréhez hasonlóan a megölt igazak vére Istenhez kiált: „Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem szolgáltatsz igazságot a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak (Jel 6,10)?” A Szentírás alapján viszont teljes bizonyossággal leírhatom, hogy alkalmas időben a kegyelem Istene igazságot fog gyakorolni ezen a Földön, Ő nem késik el az ígérettel, mint ahogyan ezt némelyek késedelemnek tartják, hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem, hogy mindenki megtérésre jusson (vö. 2Pt 3,10)! A jeremiási idézetben az első helyen ez áll: „Én vagyok az Örökkévaló, aki kegyelmet, (azaz irgalmat) gyakorlok ezen a földön”. A jó Isten részéről ez az elsődleges, mert ez fakad lénye legbensőbb szeretetéből. „Ő nem akarja a bűnös halát, hanem, hogy az megtérjen és éljen.” Még a hívő, Istennel együtt járó ember is elmondhatja, hogy ha az Isten nem lett volna hozzá kegyelmes és hosszútűrő, akkor, elveszett volna a bűneiben. A Jelenések könyvében olvashatjuk, hogy az Istennek négy angyala az Úr parancsára visszatartja a föld négy szelét, hogy ne fújjanak a földön, se a tengerre, se semmiféle élő fára (vö. Jel 7,1). A „szél” kifejezés alatt nem valódi szelet kell érteni, bár lehet az vihar vagy tornádó is, hanem tágabb értelemben mindazt a pusztítást, amit a háborúk, a természeti katasztrófák és az emberi önzés következménye fölhalmozott. Ezek a „szelek” bármelyik pillanatban rázúdulhatnának erre a világra. Azt látjuk, hogy az égbekiáltó igazságtalanságok, vagy gyakran még a népirtások után sem ez történik, hanem újra felkel a Nap, a dolgok valahogyan stabilizálódnak egy időre és az emberi történelmünk szekere tovább gördül. Az Isten pedig „vár és hallgat”. Az Isten igéje azonban pontos betekintést enged abba, hogy lássuk világosan: Isten az, aki visszatartja és fékezi ezeket a „szeleket”. Vagyis még a borzalmas dolgok és események is az ő kegyelmével vannak elegyítve. A történelem legutolsó fázisában azonban ezek a pusztító „erők” Isten kegyelme fékezése nélkül fognak rászabadulni erre a világra. Erről Jézus a nagy apokaliptikus beszédében szólt. Ezt nevezi a Szentírás hét csapásnak (vö. Jel 16,1-21). Ezt mondta Urunk Jézus erről a rövid, de megrázó időszakról: „Mert akkora nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért, megrövidíttetnek majd azok a napok (Mt 24,21-22).” Ha azonban megnézzük mind a Jelenések könyvének, mind Máté evangéliumának a szövegkörnyezetét, akkor ezekben a súlyos kijelentésekben is ott van a vigasztalás és az isteni szabadítás minden hívő ember számára. Például a „nem is lesz soha” megjegyzés azt érzékelteti, hogy a bűn történelme nem fog többé megismétlődni, azaz: „nem lesz kétszer veszedelem” (Náh 1,9). Az Isten angyalai pedig a „szeleket” addig tartják vissza, amíg az Isten választottait elpecsételik a homlokukon (vö. Jel 7,1-3). Őket Isten hatalma fogja őrizni minden körülmények között. A Krisztusban hívők, akik mindennap hitből élnek, és Isten parancsolatait készek megtartani, azok különleges isteni védelem alá kerülnek. Erre már volt példa az Ószövetségben (Ez 9,1-11). Ezért, senki sem fog elveszni, csak az, aki végleg megkeményedik a bűnben és nem akar engedelmeskedni az Isten szavának. Miért írtam le ezeket? Azért, mert az „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére (1Tim 2,4)”, ezért az Atya Krisztus által, akit csak lehet, meg akar menteni mind a végső elveszéstől, ami a kárhozat, mind az utolsó nagy nyomorúságos időben, ami még ezen a földön várható. Ezért mindenekelőtt, az Ő szeretetét, irgalmát és kegyelmét mutatja meg Jézus Krisztus helyettes áldozatával, hogy az irántunk való szeretete szeretetre ébresszen minél több embert. Tulajdonképpen az életünk folyamán tapasztalt Isten szeretetére adott folyamatos válaszunkban dől el a végső sorsunk, mert sem félelemből, sem számításból, sem érdekből nem lehet szeretni. Az Istent viszontszeretni csak azok tudják, akik nem állnak ellen Krisztus és az Atya vonzásának (vö. Jn 12,32), és hit által megkapják a Fiúság Lelkét, a Szentlelket, aki belülről vezérli el a hívő embert minden igazságra (vö. Róm 8,14. Jn 16,13). Akik kérik, igénylik és megbecsülik azt, hogy hit által Krisztus Lelke lakozzék a szívűkben, azok Isten Lelkének erejével tudják az Istent és embertársaikat Istenhez méltóan szeretni. Ezért van a jeremiási idézetben elől az, hogy „én vagyok az Úr, aki kegyemet gyakorlok ezen a földön”. Ez után olvashatjuk, hogy „Én vagyok az Örökkévaló, aki ítéletet és igazságot gyakorlok a földön (vö. Jer 9,24. Iz 1,27)”. Annyira iszonyatos dolog a bűn és az Isten oly nagyon szereti az embert, hogy kénytelen a megmentése érdekében „megengedni” bizonyos szenvedéseket, megpróbáltatásokat, olykor komolyabb pusztításokat is, amelyeket bizonyos korlátok között a sátán művel (vö. Jób 1,12-22) azért, hogy az emberek elkezdjenek gondolkodni és az Istent keresni. Fontos hangsúlyozni, hogy a bűn és a halál szerzője nem az Isten, hanem a bukott angyalfejedelem, aki az Isten és az ember megátalkodott ellensége (vö. Jn 8,44). Ez az érem egyik oldala. A másik oldala arról szól, hogy Isten a bűnt a bűn következményeinek a beérésével is bünteti. Gyakran nem függeszti fel egy-egy bűnös vagy egészségtelen életforma következményeit, amit az ember betegségeivel arat le. Ez történik globális szinten is: „ki mint vet, úgy arat”. Jakab apostol azt írja, hogy „a bűn teljességre jutván halált nemz (Jak 1,15)”. Ez igaz az egyén életében is, sőt globális szinten is. Ennek a bibliai versnek az igazságát ma egyetlen józan gondolkodású ember sem vonja kétségbe, aki csak egy kicsit is figyeli a Földünkkel, mint bolygóval történő mérhetetlen visszaéléseket. Ezeket a Földünk már nem tudja elviselni. Gondoljunk a környezetszennyezésre, a globális felmelegedésre, a szaporodó pusztító erejű viharokra, a délkelet ázsiai szökőárra, amelynek a mérhetetlen áldozatai jól ismeretek, vagy ott van New-Orleans tengertől való elöntése, a haiti földrengés, hogy csak a legismertebbeket említsem. Kevesen tudják azt, hogy Haiti lakosságának a nagy többsége a vudu vallás híve, aminek a keretében különböző szellemekkel történő egyesülés és hasonló ördögi praktikák révén esnek transzba a megtévesztett emberek. Ehhez adódik még hozzá az ottani turistaparadicsommal együtt járó erkölcstelenség, amelyet itt nem szeretnék taglalni. Szólhatnék még az afrikai törzsek egymással való leszámolásáról, amelyről a világ csak annyit tud, hogy volt Ruanda-i nép-írtás, a többi hír el sem jut hozzánk. Csak a jó Isten tudja és érzi át teljesen azt, hogy mi történik valójában ezen a Földön (vö. Iz 63,9 Károli fordítása). S miközben ezek történnek, az emberek mind érzéketlenebbek lesznek az ilyen eseményekkel szemben. Ezért az Úrnak meg kell engedni azt, hogy a bűn bűnnel legyen büntetve ott, ahol már annyira elhatalmasodik az, hogy ítéletet von maga után (vö. Ter 6,13; 19,12-13.24-25). Tudatában vagyok annak, hogy nem népszerű az, amit írok neked kedves olvasó, és nem is leszek tőle népszerű. Ám „ha embereknek akarnék tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék (vö. Gal 1,10)”. A „struccpolitika”, valamint a „békesség és biztonság” népszerű üzenete azonban nem Istentől való (vö. 1Tessz 5,2-5). Emberi megoldás nincsen a történelmünkre nézve, csak isteni, ez utóbbi pedig tökéletes, csodálatos és páratlan. Ezeknek az eseményeknek minden ága-bogát nem láthatjuk át, nem is ránk tartozik, de megismerhetjük azt az Istent, akinek van megoldása az egyéni életünkre nézve is és a világ végső sorsára nézve is. Vagyis „azzal dicsekedjék, aki dicsekszik, hogy értelmes és ismer engem, - ezt mondta az Úr (Jer 9,24)”. Ha megismerjük azt az Istent, aki ezt a csodálatos világot teremtette, amelyik még a bűn nyomait hordozva is magán viseli a teremtője kézjegyét minden egyes virágban és teremtményben, - akkor bizalmunk ébred iránta. Ha megismerjük, Jézus Krisztus által az Atyát, aki Jézusban gyermekeivé fogadott minket, - lesz hitünk és reményünk még „a halál sötét völgyében is”, mert olyan Istenünk van, aki a halálból is fel tudja támasztani az övéit és még a családtagjainkkal kapcsolatban is reménységünk lehet (vö. Jer 32,27). Az Isten ítélete bizonyos értelemben már a fejünk fölött zajlik, ami annyit jelent, hogy az Úr visszavonja egyes területekről az ő óvó-védő kezét az elhatalmasodott bűn miatt. Ha pedig az Isten Lelke visszavonul, azonnal a sátán lép a helyszínre. Senki ne mondja, hogy nem tudott róla, hiszen erről a Szentírás és Krisztus is világosan beszélt: Iz 24. Mk 13,7-23. 24-25. Szó szerint is idézek Jézus szavaiból: „Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásában. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint felhőn jön, nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek fel fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje (Lk 21,25-28. Szent István Társulat Kat. fordítása).” Hangsúlyozottan emelném ki az utolsó mondatot. A Krisztussal érkező végső nagy szabadításon van a lényeg a hívő ember számára és nem a nagy nyomorúságon! Akik Krisztushoz tartoznak, azoknak nincsen mitől félniük! Egyetlen félelmünk lehet, hogy takargatunk bűnöket, amelyeket még nem vallottunk meg a könyörülő és irgalmas Istennek, amiket így nem tud megbocsátani. Jézus ezt mondta tanítványainak és ezt mondja nekünk is: „Bízzatok, én legyőztem a világot (vö. Jn 16,33b)”. „Íme, én veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig (vö. Mt 28,20).” És egészen bizonyos Jézus szavai szerint, hogy „a szelídek öröklik a Földet (vö. Mt 5,5. Zsolt 37,11)”. Nem ezt, hanem amit az Isten az Ő drága gyermekeinek újjáteremt (vö. Mt 24,35. 2Pt 3,12-14. Jel 21,1). Legyen ezért és a kimondhatatlan kegyelméért áldva és magasztalva az Ő szent neve most és mindörökké. Felhasznált irodalom: Biblia, Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szt. István Társulat, az Apostoli Szentszék könyvkiadója, Bp., 1987.; Biblia, Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentése, Kálvin János Kiadó, Bp., 2006.; Biblia, Kecskeméthy István fordítása, Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2009.; Szent Biblia, fordította: Károli Gáspár, Bp., 2002.
|