Névmutató - A Biblia a magyar képzőművészetben

Lotz Károly

Német apa és magyar anya gyermekeként született. Előbb Marastoni Jakab olasz művész pesti festőiskolájába járt (akárcsak előtte néhány évvel Zichy Mihály), később H. Weber, majd különösképpen a bécsi K. Rahl növendéke lett. Mintegy tíz évnyi külföldi tartózkodás után, 1864-ben tért vissza Magyarországra, ahol hamarosan elhalmozták a kiegyezést követő évek megrendelései. Raffaello áttekintően tiszta reneszánsz stílusát követte, kiválóan együtt tudott működni a korszak híres építészeivel, Ybl Miklóssal és Weber Antallal, valamint a szintén épületfreskókat készítő Than Mórral. A vörösvári Erdődy-kastély freskódíszítései után sorra készítette a budapesti épületek falfestményeit (Vigadó, Magyar Nemzeti Múzeum, Parlament, Magyar Tudományos Akadémia, Egyetemi Könyvtár stb.) „Most a hatvanas években bizonyos nagypolgári lépték vágya uralkodik, akár polgári, akár főnemesi lakhelyek díszítése a feladat. Ugyanazt a kissé pöfeteg felfogást képviselik az egyházi megrendelések is, amelyek mögött éltető vallásosság alig érezhető. Mintha sehol sem lehetne elviselni a díszítetlen, csupasz falakat.” (Zádor Anna utószava Ybl Ervin: Lotz Károly élete és művészete [1938] c. könyvéhez, Képzőművészeti Alap, Bp., 1981, 98. o.) Kötetünkben a négy evangélista üvegmozaik-ábrázolásai láthatók a budapesti Szent István-bazilika kupolatartó pillérének csegelyeiről. – Ybl Ervin: L. K., 1938, 1981.

Alkotásai a következő fejezetekben láthatóak:

A négy evangélista