Névmutató - A Biblia a magyar képzőművészetben(a könyvben található művek alkotói)
Gulácsy LajosBudapest, 1882 – 1932
A Mintarajziskolában Balló Edénél tanult, majd Rómában, Firenzében (1902), Párizsban (1906) képezte magát. Gyűjteményes kiállítása volt Budapesten az Uránia műkereskedésben (1907) és az Ernst Múzeumban (1922), a Kogart Galériában (2008). 1914-ben az I. világháború kitörése annyira megrendítette, hogy addig is gyenge és sérült elméje elborult. Ideggyógyintézetekbe került, 1917-ben véglegesen a Lipótmezőre, ahol 1924-től megvakultan élt. Addig folyamatosan festett, Ady és Juhász Gyula szinte rajongva szerették, utóbbi egyik nagy versét írta róla. Jelenlegi ismereteink szerint Gulácsy epizodikusan fordult bibliai témákhoz (Utolsó vacsora, 1913, Krisztus megcsúfolása, 1912, Keresztelő János fejvétele, 1912). Meghatározó alkotásai a kései preraffaelitákhoz, a szecesszió, a látomásos, jelképekkel dolgozó művészet képviselőihez hasonlítják. – Lehel Ferenc: G. L. dekadens festő, Bp., 1922., Marosvölgyi Gábor: G. L., Mundus, Bp., 2008. Alkotásai a következő fejezetekben láthatóak: János keresztsége és fejvétele
|