Hans Memling (1433-1449): Jézus temetése
részlet a lübecki passióoltárból
(Eseményrend: 263-264., VI. térkép)
 
   A jómódú és tekintélyes József "magához vette a testet, begöngyölte finom, fehér vászonban és elhelyezte a maga új sírjában, amelyet a sziklába vágatott. A sír szájához pedig egy nagy követ hengerített és eltávozott" (Mt. 27:60). Ésaiás próféta írt erről. "Gazdagok mellé jutott kínos halál után." (Ésa. 53:9)
   "Péntek után, másnap Pilátushoz mentek a főpapok és a farizeusok, és ezt mondták neki:
   - Uram, emlékszünk, hogy az a csaló még életében azt mondta: Harmadnapra feltámadok. Parancsold meg, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy tanítványai éjjel ellopják őt, és azt mondják a népnek: feltámadt a halálból, és ez a csalás még gonoszabb legyen az elsőnél.
   Pilátus ezt válaszolta:
   - Van őrségetek, menjetek és őriztessétek, ahogy tudjátok. Erre ők elmentek, őriztették a sírt, és lepecsételtették a követ" (Mt. 27:62-66).
   A nap lement, megszólaltak a kürtök, melyek a szombat kezdetét jelentették. A templomban a most leölt állatok vérét, bűnért való áldozatért bemutatták. E szertartás, mint jelkép, elveszítette értelmét, mert "Isten Báránya" a kereszten meghozta az örök érvényű áldozatot. Zavar és félelem uralkodott a templomban, mert olyasmi történt, mint még soha: a szentek szentjét - Isten jelenlétének a helyét - eltakaró súlyos kárpit, a tetejétől az aljáig kettészakadt. A szent hely, amelyet a népnek nem szabadott látni, most kitárult. Beteljesült Jézus ígérete, hogy Isten elhagyja a templomot. Negyvenévi kegyelemidő után, i. sz. 70-ben földig le is égett, és a város is elpusztult.
   Ezen az éjszakán és másnap sokan kutatták a páska (=húsvét) ünnep jelentőségét, és aki az írásokban - Ésaiás 53. fejezetében, a 22. zsoltárban vagy Dániel könyvében (9:26) - utánanézett a Messiásra vonatkozó igehelyeknek, az kétséget kizáróan megbizonyosodhatott, hogy Izraelnek és a föld összes népének a megváltója: Jézus Krisztus.
   Memling képén Nikodémust és Józsefet láthatjuk Mária és Mária Magdaléna társaságában, amint elhelyezik a sírban Jézus testét. A háttérben az unatkozó, majd később alvó katonákra utal. A festő a mélyzöld színekkel mintegy előkészíti a lecsendesedést. A meggyötört Megváltó végre pihenhet. A gyalázat kínos napja véget ért. Összekulcsolt kézzel nyugodhatott szombaton, az Isten által rendelt nyugalomnapon.
   
   
   KÉRDÉSEK:
   
   1. Milyen jövendölés teljesedett be azzal, hogy Jézust József sírjába helyezték?
   2. Mit kértek Pilátustól a zsidó főpapok a temetés estéjén?
   3. Mi zavarta meg a templomban folyó szertartásokat?