Pieter Brueghel: Jézus és a házasságtörő nő 1565, Grisaille, fa, 34x24 cm, Courtauld Institute Galleries, London (Eseményrend: 123., IV. térkép/12.)    Brueghel a sötét háttérből visszafogott színekkel, de annál erőteljesebb megvilágítással emeli ki a szereplőket: Jézust, a házasságtörő nőt, és a vádoló főembereket. Monokróm festésmódja segíti a figyelem-összpontosítást. A háttérben a szorongó tömeg kíváncsian várja a fejleményeket. Vajon mit tesz Jézus? A pellengérre állított asszony a középpontban, tőle balra Jézus, némán válaszol - a porba ír - a feltett kérdésre. A farizeusok és írástudók gőgösen állnak és értetlenül szemlélik a Megváltót. Mi fog most történni? A Szentlélek segítségével Jézus most is megtalálta az igazi és egyetlen megoldást. Az irgalmasságnak és az igazságnak együtt és egyszerre nyilatkozott meg tettében, szavaiban.

   A figyelmesen hallgató nép és Jézus meghitt viszonyát a farizeusok és írástudók megzavarták. Egy házasságtörő asszonyt hurcoltak elé a következő szavakkal: "Mester, ezt az asszonyt tetten érték, mint házasságtörőt. A törvényben pedig megparancsolta nekünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg. Te azért mit mondasz?" (Jn. 8:4-5)
   Jézust tőrbe akarták csalni. Eljárásuk azonban törvénytelen volt. Először is nem állítottak elő tanúkat, akikkel vádjukat igazolni tudták volna. Másodszor nyilvánvaló volt, hogy Jézus jól ismert irgalmasságára számítanak, és ha védelmébe vette volna az asszonyt, akkor azonnal megvádolják, hogy érvényteleníti Mózes törvényét. Ha pedig elítéli az asszonyt, azt mondják: a római hatóság megkérdezése nélkül mond ki halálos ítéletet!
   Jézus először nem válaszolt, hanem lehajolt és ujjával írni kezdett a földre. Mikor újra megkérdezték, felállt és nyílt, határozott választ adott:
   - "Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ". Ezután újra lehajolt és folytatta az írást a földön. A vádolók pedig "a lelkiismerettől vádoltatva" sorra eltávoztak. Jézus és az asszony ott maradt. Nyilvánvaló mindebből, hogy Jézus a vádlók titkos bűneit írta a porba, mivel okkal gondolhatott arra, hogy tompa lelkiismeretük nem szólalna meg, hacsak pusztán a döntő igét hirdeti ki (Jn. 8:7). Valószínűleg azért siettek el gyorsan, mert reszkettek attól, hogyha tovább erőltetik az asszony elítélését, Jézus nemcsak a földre írja titkos bűneiket, hanem nyíltan ki is mondja, és leleplezi őket. Vajon ők ártatlanok voltak-e az asszony bűnében?
   Azt remélték, hogy csapdát állítanak Isten fiának, amiből nem tudja kimenteni magát. Ő azonban bölcsen megszégyenítette álnokságukat és gonoszságukat.
   Jézus ránézett az asszonyra és így szólt:
   - "Asszony, hol vannak a te vádolóid? Senki sem kárhoztat téged?
   Ő azt válaszolta:
   - Senki, Uram!
   Jézus pedig mondta néki:
   - Én sem kárhoztatlak: eredj el, és többé ne vétkezzél!" (Jn. 8:10-11)
   Jézus nem helyeselte az asszony bűnét, és nem is csökkentette annak nagyságát. Kárhoztatni azonban nem akart, hanem mindig és mindenhol menteni.
   
   
   KÉRDÉSEK:
   
   1. Mit válaszolt Jézus a farizeusok vádjára?
   2. Mit írhatott Jézus a földre?
   3. Mit válaszolt Jézus az asszonynak?
   4. Milyen a viszonya Krisztusnak a bűnhöz és a bűnöshöz?