Claude Lorrain (1600-1682): A hegyibeszéd
New York, Frick Múzeum
(Eseményrend: 61., 141., III. térkép/4.)
 
   A festő képén a természet szépségében gyönyörködhetünk. Lorrain azt érzékelteti, hogy a parányi ember miként találkozhat a hatalmas Istennel. Jézus szerint ima által ez lehetséges. A Hegyibeszédben is erre tanította a sokaságot (Mt. 6:9-13). Így imádkozzatok:
   "Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,
   Szenteltessék meg a te neved,
   Jöjjön el a te országod.
   Legyen meg a te akaratod,
   Miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
   A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
   És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen
   Mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
   És ne vígy minket a kísértésbe,
   De szabadíts meg a gonosztól.
   Mert tiéd az ország, a hatalom és a
   Dicsőség mind örökké. Ámen!"
   
   Jézust sokszor látták tanítványai, hogy éjszakákat tölt magányosan, imával. Azt tapasztalták, hogy kimerültség helyett ezután az Úrtól kapott erővel tanít, gyógyít és lényéből árad a szeretet. Kérték Mesterüket, hogy tanítsa őket imádkozni. Ekkor szintén a Miatyánkot mondta el nekik (Lk. 11:1-4).
   A "Mi Atyánk" megszólítással a hívő azt fejezi ki, hogy Istent szülőjének, teremtőjének vallja és elismeri azt, hogy tőle függ. Ő a mennyben lakozik "hozzáférhetetlen világosságban" (I. Tim. 6:16). Az ima által kapcsolatba lehet kerülni vele. Nevét a napi cselekedetekkel, szavakkal és gondolatokkal lehet megszentelni. Az ő neve "szent és rettenetes" (Zsolt. 111:9). Ha valaki megszólítja, akkor az ő "fogadótermébe" lép! Ezt tisztelettel kell tenni.
   Jelenleg a földnek nem Isten, hanem a Sátán a "fejedelme". A halál, a rossz, a közöny, a szenvedés, ami elborítja, bizonysága ennek. Amikor a földi történelem lezárásakor, Jézus második eljövetelekor, az Ő kezébe kerül a hatalom, nem lesz többé sírás, gyász, halál, sem jajkiáltás (Jel. 21:4). Ez az ország azonban a Krisztust követők lelkében már előre is megvalósulhat.
   
   Ó, Miatyánk, ki lakozol a mennyben,
   nem határokba szorítva, csak első
   magasságodhoz vonzó szerelemben:
   szenteltessék meg neved. Áldja felső
   erődet minden teremtmény beszéde,
   s fuvalmad, mely a szívbe édesen jő.
   Jöjjön el a Te országod, a Béke:
   mert ha nem jön, mi minden képességet
   összeszedve sem érünk közelébe.
   
   (Dante Alighieri: Isteni színjáték,
       részlet a Purgatórium XI. énekéből)
   
   
   A mindennapi kenyér a testi, lelki szükségletek kielégítését jelenti. A legfontosabb lelki táplálék Jézus szerint, ha az "Istentől származó minden igével él az ember" (Mt. 4:4). Ennek a "tápláléknak" a forrása a Biblia.
   Szükséges embertársainknak megbocsátani, hogy mi is bocsánatot nyerjünk vétkeinkre. "Aki irgalmatlan máshoz, ahhoz az ítélet is irgalmatlan" (Jak. 2:13). Isten soha senkit sem kísért gonosszal, hanem mindenkit a saját helytelen kívánsága juttat bűnbe (Jak. 1:13-14). Isten oltalommal veszi körül azt, aki igényli, hogy ezeket legyőzze. Ha nehézség nehezedik a tanítványra, nem engedi, hogy erejét meghaladó próbát szenvedjen (I. Kor. 10:13).
   Jézus nevében szükséges a kérést az Atya elé tárni. A név a Bibliában viselőjének jellemét fejezi ki. Tehát csak Krisztus lelkületével szabad kérni. Ő a képviselőnk, rá hivatkozhatunk! A Miatyánk dicsőítéssel és hálával, az Isten hatalmát elismerő szavakkal zárul. Aki hisz Jézus szavában, az biztos lehet, hogy meghallgatja. "Mert aki kér, az mind kap, és aki keres, az talál" (Mt. 7:8).
   
   
   KÉRDÉSEK:
   
   1. A Miatyánkot gépiesen ismételgetve kell-e mondani?
   2. Mi az ima a Biblia szerint? Mit jelent Jézus nevében imádkozni?